A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-07-01 / 7. szám
18 Hosszú szellemi vándordíja modernista tanokon, szellemidéző gyűléseken vitte keresztül, de mihelyt felismeri Isten jelenlétét a katolicizmusban, nem tétovázik, a keresztséget kéri. És azóta készséggel fogadja, sőt keresi az isteni tevékenység és a szellemi, személyi lét megnyilvánulásait, főképp a misztikusoknál és az Oxford-mozgalom tagjainál (áttérőknél.) Szellemi szabadságát, szókimondását ez egyáltalán nem csökkentette. Nyitott szemmel, nyitott szívvel. Kisgyermek korától élvezhette a széles látókör és műveltség e- lőnyeit. Ezt édesapjának köszönheti. Apja államtanácsos, Francia- ország stockholmi követe, később a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Könyvtár és a Nemzeti Múzeumok igazgatója. A fiú így sokat utazik, felkeresi a művészet gócpontjait, a politikai és az irodalmi élet vezető köreit. Olvasmányai meglepően sokoldalúak; nem szorítkoznak a francia írókra csupán. Az angol és az amerikai irodalomban szinte éppany- nyira járatos, és a németeket is jól ismeri. 18 éves korában főiskolai diplomája megszerzésére az eredeti források alapján írja tanulmányát: Coleridge metafizikai eszméi és viszonyuk Schelling bölcseletéhez. 1926 óta irányítja a Plon kiadóvállalat "Kereszttűz"-sorozatát, mely sok értékes külföldi könyvet tett közkinccsé. A bölcselet tanítása csak ritkán köti le Gabriel Marcelt. Húszéves fejjel nekivág a tanári versenyvizsgának, de a túlfeszített munka arra kényszeríti, hogy egy éven át Svájcban és a tengerparton pihenjen (ekkor látja meg bölcseletének fővonalait). A következő, 1911/12-es iskolaévben Vendome-ban tanít; 1915-18 között a párizsi Condorcet intézetben, 1919-22-ig Sens-ban. A második világháború elején a mozgósított vagy fogságbaesett tanárok helyettesítését vállalja: 1939/40-ben a párizsi Nagy-Lajos intézetben, 1940-ben a "déli zónában", Montpellier-ben. A közbeeső időszakokban párizsi kiadóvállalatoknál kéziratolvasó. Szabadidejében kritikai cikkeket ír, a színházakat látogatja. Körülményei és adottságai, - lélektani tanulmányok, szerteágazó kapcsolatok, veleszületett éles ész, - szinte arra szánják, hogy ritka emberismeretre tegyen szert. A külső látszat, a fölvett álarc nem tartja fogva. Éles tekintete hamar észreveszi a kiváló tulajdonságokat, de figyelmét nem kerüli el semmi fonákság sem; erről tanúskodik a színdarabokban gyakran felbukkanó szatirikus hang is.