A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1964-07-01 / 7. szám

6

zeli. Az ilyen ember saját magát teljesen ártatlannak képzeli az ese- ményekbekövetkezésében, míg az igazán álázatos legalábbis feltételezi, hogy ha öntudattal is, valamivel talán ő is hozzájárulhatott a jelenlegi nehézség kiéleződéséhez.

Miután saját tehetetlenségünket készségesen elismertük, a felettünk álló mindenható, s minket végtelen szeretettel szerető Istenhez fordulunk, s teljesen ráhagyatkozunk az O bölcs és jóságos gondviselésére. Ez a ráhagyatkozás azonban nem tétlen várakozásban nyilvánul meg, hanem ké sz s égé s leikül étben, amellyel hajlandók vagyunk teljesíteni Isten ránkvonatkozó akaratát, amint azt felismertük. Isten szerető Gondviselése ugyanis nem abban nyilvánul meg, hogy elvégzi helyettünk, amit nekünk kellene megtennünk, hanem abban, hogy megnyitja szemünket, felismerteti velünk tennivalónkat, és erőt ad annak véghezvitelére.

4-10. lépés: Isten megvilágosító kegyelmét kérjük tehát önvizsgálatunk megkezdésénél, s továbbra is, egész életünk folyamán, hogy mindenben felismerjük ránk vonatkozó akaratát. Kérlelhetetlen őszinteséggel sorravesszük tehát jellemvonásainkat, elismerjük, ami jó bennük, de könyörtelenül elismerjük hibáinkat is. Álljunk ellen a kísértésnek, hogy saját hibáink helyett házastársunk, vagy környezetünk hibáit vegyük sorra, s őket okoljuk saját helytelen viselkedésmódunkért. Még ha igazunk van is, ezzel semmire sem megyünk, mert közvetlenül másokat nem tudunk megjavítani. Csak saját hibáink megjavítására törekedhetünk. Ha viszont teljes erőből törekszünk a tökéletesebb életre, nem egyszer örömmel tapasztalhatjuk, hogy ez hatással van környezetünkre is, és így közvetve befolyásolhatjuk mások viselkedését. Miután világosan látjuk hibáinkat, ismerjük be azokat Isten előtt, és számoljunk be önvizsgálatunk eredményéről egy felebarátunknak is. A katolikusok számára legmegfelelőbb ha gyóntatójuknak, vagy lelkivezetőjüknek mondják el hibáikat, s így a gyónással járó kegyelmekben is részesülnek, ami nagy segítségükre lesz azok megjavításában. De ha valaki megfelelőbbnek tartja orvosa, barátja, vagy egy idegen előtt feltárni lelkét, azt is megteheti. Ennek a lélekfeltárásnak már pusztán lélektanilag is nagyon jó hatása van.

Miután így világosan látjuk fogyatékosságainkat, megint Istenhez fordulunk, és segítségét kérjük jellemhibáink eltávolításához. Ezt a kérésünket késólob napr ól-napra megújítjuk, sőt esetleg napközben is megismételjük, amikor különöseb-