A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
13 ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK Béke igazságban és szeretetten... Az utóbbi idők pápáinak írásaiban egyetlen más szó sem fordul elő annyiszor, mint a "béke". Nos, ez a béke az utóbbi évtizedekben jó néhányszor hajótörést szenvedett, s a békének az a látszata, amiben ma részünk van, tulajdonképpen nem is béke. Aligha mondhatjuk ugyanis el róla azt, hogy "a rend nyugalma" lenne, amiben pedig Sz. Ágoston a békeállapot lényegét látta. A rend nyugalma ésszerű kritériumokat tételez fel, melyek alapján a dolgok rendezhetők. Ezek a kritériumok pedig a szociális, erkölcsi és politikai természetű elvek. Nem biológiaiak, nem is mechanikaiak, nem a gazdasági egyensúlyon, nem a nyers erőn vagy gazdasági elnyomáson alapulnak - még a kedvezőknek látszópolitikai sakkhúzásokon sem. A béke, a rend bensőséges nyugalma, az emberiség legfőbb vágya s egyben feltétele is a normális egyéni, nemzeti vagy nemzetközi életnek. Teljesen hamis tehát a darwini elképzelés, mely szerint az emberi lét normális formája az erősebb uralmát a gyengébb felett biztosító állandó küzdelem lenne. Az ilyen felfogás ésszerűtlen és vallást mellőző alapelvekre épül és ellene- mondpéldául a háború elvi céljának is, mely tulajdonképp maga a béke - a rendzavaró megbüntetése s a sértett jog visszaállítása révén. Ha nem jutunk el a béke biztos alapzatáig, igazi békét nem alkothatunk. A fegyverek elnémulása nem elegendő a béke megvalósulásához, mert fegyver nélkül is folyhat a minden erkölcsi alapot nélkülöző "hidegháború". - "Béke, béke - és még sincs béke" (Jer. 6,14.) - mondotta már Jeremiás próféta azokra utalva, akik be nem vallható céljaik álcázása érdekében nagy hangon hirdették a békét. Ki hisz ma a hangzatos béke ígéreteknek s ki b íz ik egyálta 1 án abban, hogy nap- jainkkorszerűfegyverekkel megvívott háborújából béke születhet? Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy a béke alapja nem lehet az
