A Szív, 1964 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1964-05-01 / 5. szám
± erőszak, nem a gazdasági fölény, nem az erősebb joga a gyengébb felett, sem az állam vagy a gazdasági élet erőinek túlsúlya az emberi személyiség rovására; nem lehet a béke alapja a totalitarizmus vagy nacionalizmus, melyek eleve kizárják a másik fél meghallgatását; nem lehet alapja a kiváltságokkal való visz- szaélés, a gyűlölködés, tettetés vagy hűtlenség - egyszóval: a béke alapelemeiből nem hiányozhat Isten. S mégis - a Mater et Magistra enciklika szerint - jelen kultúránknak sajátosan tragikus jellemzője, hogy világunkat Isten nélkül akarjuk kialakítani. Nem csoda tehát, ha csak "hideg" a békénk is és tele van félelemmel meg aggodalommal s emiatt nem is nevezhetjük békének. A békének "melegnek" kell lennie - nem lehet hideg. Egyszerűen csak akkor létezik, ha a szeretet melege járja át. A nemzetek közössége, az emberiség testvér volta mind csak szépen hangzó, de üres szó marad, ha Krisztus szeretetenem izzik mögöttük. S ehhez fontos, hogy a krisztusi szeretet az emberi kapcsolatok egész mezejére kihasson. Szociális, gazdasági és politikai vonalon egyaránt ennek a szeretetnek kell a legfőbb béketényezővé lennie. Mert a kereszténység, amely maga a szeretet, önmagában is a legbékésebb valami s Krisztushoz hasonlóan az 14 Egyház is mindig a béke legfőbb előmozdítója volt. Megszűnőben lenne már a társadalmi és gazdasági egyenlőtlenség az egyének és nemzetek között, ha mindenkit a krisztusi szeretet hatna át. De ahhoz, hogy a béke igazi legyen, az igazságból is kell születnie. Mégpedig az osztatlan igazságból. Mert nincs egyfajta igazság az egyének és egy másik az állam számára; nincs külön egyéni és külön közösségi igazság. Ezért nem lehet békénk azokkal, akik kételkedő vagy a- nyagelvű eszméik révén tagadják az általános érvényű igazságot s a lelki értékeket pusztán fizikai visszahatásokkal vagy úgynevezett világnézeti beidegzettséggel magyarázzák. Onnét van korunkban annyi összevisszaság, azért lehetetlen a nemzetközi tárgyalások síkján egymást megértenünk és megértetnünk, mert a lélek értékvilágát elvetettük, vagy mert hiányzanak az eszmék s a meghatározott célkitűzések. Amint az igazság egy és oszthatatlan, úgy kellene egységesnek lennie a benne való megegyezésre-törekvé- sünknek is. A tévedés csak megoszt - semmi esetre sem képes tartós békét alkotni. Le kell küz- denünk tehát a gyűlöletet, mely rendszerint lábbal tapodja s elferdíti az igazságot. Le kell küz- denünk a kölcsönös gyanakvást s helyébe kölcsönös nyíltságot és őszinteséget ültetnünk. Amint Jézus Krisztus tanította - s amint
