A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-02-01 / 2. szám
BEA ÁGOSTON, BÍBOROS KRISZTUS ,IGRZ ECyHflZfl FELE -2. rész. A MONDOTTAKBÓL elegge világos, hogy mi a helyzete elszakadt testvéreinknek az üdvösség elnyerésével kapcsolatban. Mint megkereszteltek, amennyiben elfogadják és élik hitüket, amelybe beleszülettek és melyben nevelkedtek, Krisztushoz való tartozásuk következtében elnyerik mindazokat a kegyelmeket, melyek szükségesek az igaz vallásossághoz, Isten parancsainak megtartásához s így üdvösségük elnyeréséhez. Tehát ők is az üdvösség útján vannak, mégpedig Krisztushoz és az Egyházhoz való alapvető tartozásuk révén. EZEK UTÁN az is nyilvánvaló, miért erősíti a katolikus Egyház szakadatlanul, hogy ő Krisztus igaz Egyhá- z a, amelynek minden megkeresztelt egyént magában egyes ítenie kell. Nincsen itt szó hatalom-szomjról vagy totalitáriánizmusról. Csupán az Egyháznak mélységes meggyőződéséről van szó, vagyis arról, hogy érvényes keresztség által, mégha nem-katolikus keresztény szolgáltatja is azt ki, mindenki valamilyen módon, ha nem is teljes értelemben, az ő gyermeke lesz. Innen fakad tehát az Egyháznak szent anyai kötelessége, hogy minden Krisztusban megkereszteltnek gondját viselje. Az Egyház nagyon jól tudja, hogy azok az elszakadtak, akik nem tartoznak teljes értelemben hozzá, megvannak fosztva sok-sok kegyelemtől, mely mind az övék is lehetne, ha teljesen csatlakoznának Krisztushoz és az Egyházhoz. így pl. meg vannak fosztva azoktól a szentségi kegyelmektől, melyeket ők nem ismernek el; nélkülözik továbbá az üdvösség útján az eredményesebb és biztosabb vezetésnek a kegyelmét, melyet ők is képesek volnának elnyerni az Egyház anyai tekintélye révén. NEM LEHET elmondani, mennyire szenved az Egyház elszakadt gyermekeinek sorsa miatt. Az édesanyai szeretet emészti őt szíve mélyéig, amint mindent megpróbál, hogy ezen fiainak is életet biztosítson, mégpedig bőségesebb életet (Ján. 10,10.) Mi megértjük, hogy elszakadt testvéreink nem osztják ezt a nézetet velünk, ez azon-
