A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
30 hetetlen bélyegét korunk társadalmára. Legszembeszökőbb formában ez akkor mutatkozik meg, amikor súlyos szerencsétlenségek e- setén az emberi és anyagi erőtartalékokat mozgósítani kell a károsultak megsegítésére. Az erény hétköznapi és megszokott formái pedig a betegek számára szolgáló kórházak és klinikák fölépítésében és fönntartásában, a segélyre szoruló öregek gondozásában, a faji és szociális igazságosság megteremtésében, az árvák gondozásában, valamint a betegség és a nyomor elleni küzdelem számtalan változatában és módjában nyilatkoznak meg. Ugyanez a felebaráti szeretet, amely a katolikus és a protestáns számára annyira lényeges eleme a Krisztus iránti lekötelezettségnek és hűségnek, ez a szeretet sok esetben befolyásolja és áthatja azoknak az életét és cselekvését is, akik nem tartoznak a Krisztust követők táborába. Az igaz, hogy ez a magatartás gyakran emberi és üzleti szempontokkal, hivatalos gőggel és az anyagi érdek önző szempontjaival van átszőve. A tökéletlen motívumok azonban nem közömbösítik azt az óriási értéket és jót, ami ezáltal mégis létrejön. Mindez soha nem jöhetne létre akkor, ha a katolikusok és protestánsok számára az indítóok nem a Krisztus iránti szeretet lenne. Mindezek ellenére nagyon sok tennivaló van még! Még a gazdag Amerikában is van szegénység, szenvedés, elmaradottság és igazságtalanság. De azzal a ténnyel, hogy Krisztus követésére szánták magukat, a katolikusok és protestánsok milliói szentelték életüket ennek a nagy emberi erénynek a gyakorlására és érvényrejuttatásá- ra. Ez a tény arra a reményre is alapot ad, hogy a jövőben a gonoszság hatalma soha sem fog szerephez jutni. 5. Katolikusok és protestánsok egyaránt helyes elvi és gyakorlati magatartást követnek a türelmesség kérdésében azokkal szemben, akik vallási téren eltérő véleményt vallanak. Ez a magatartás nem más, mint az előbb kifejezett keresztény szeretetnek egy gyakorlati kérdésre való alkalmazása. Akadnak a protestánsok és katolikusok között olyanok is, akik nem rendelkeznek ezzel az erénnyel, akik méltatlanul, vagy gyűlölettel eltelve beszélnek vagy viselkednek azokkal szemben, akik nem értenek velük egyet. A nagy többség azonban egyetért abban, hogy mit jelent a vallási türelem, és abban is, hogy mit nem jelent az. A türelem, a szeretet egyik megnyilvánulási formája, nem jelenti a meggyőződésről való lemondást, az objektív igazság iránti lekötelezettség föladását vallási kérdésekben. Minden emberbe bele van oltva a tel
