A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
31 jes és végső igazság iránti igény. Ez nyilvánul meg abban a tényben, hogy mindenki igyekszik meggyőződéséhez és cselekedeteihez az o- kot és a magyarázatot megtalálni. Amikor pedig úgy látjuk, hogy meggyőződésünknek az alapját valamilyen kérdésben megtaláltuk, akkor egyúttal azt is nagyon világosan fölfogjuk, hogy értelmes természetünknek ellentmondana az, ha az elfogadott igazság következményeit megtagadnánk. Ennek következtében sem a katolikus, sem a protestáns nem képes arra, hogy a saját belső világa számára türelmesen elviselje annak az irányító befolyását és érvényesülését, a- mit világosan tévedésként és hamisságként ismert föl. A protestánsok és a katolikusok vallási türelmessége tehát nem az elvekkel, hanem az emberi személyekkel szemben nyilvánul meg. Az igazság kizárólagos jellegének, valamint az egyetlen igazság megtalálására és annak szilárd és változatlan elfogadására irányuló kötelezettségnek nem mond ellent annak a ténynek a tudomásul vétele, hogy napjaink változatokban gazdag világában különböző népcsoportok az egy és egyedüli igazság fölismerésében és megvallásában eltérő meggyőződést és hitet vallanak. A vallási türelem azt jelenti, hogy nem engedjük az ember és ember közötti szeretetet kihűlni e- miatt a tény miatt. A vallási téren türelmes katolikus vagy protestáns (akiknek a serege megszámlálhatatlan) a következő módon gyakorolja a szeretetét:- Nem vádolja katolikus vagy protestáns felebarátját azzal, hogy nem őszinte, hogy rosszindulatú, mivel saját vallási meggyőződését igaznak tartja.- Az eltérő véleményt valló felebarát személyiségét tiszteletben tartja azáltal, hogy nem tanúsít kegyes leereszkedést, bizalmatlanságot, ellenséges magatartást, vagy félelmet vele szemben.- Óvakodik attól, hogy rendetlen indulatok és érzelmek befolyásolják gondolkodás és cselekvésmódját azokkal szemben, akik nem értenek vele egyet... Ezt a gondosságot azzal indokolja meg, hogy ő sem szeretné, ha azzal vádolnák, hogy pusztán érzelmi okok alapozzák meg az ő saját vallási meggyőződését és gyakorlatát.- Végül mindennél gondosabban elkerüli azokat az érzelmileg túlfűtött és mérgező hatású hitvitákat, amiket szóban vagy írásban a kereszténység egyes csoportjai gyakran folytatnak egymással. Néha katolikusok és protestánsok között is sor kerül erre, de a türelmes katolikus és protestáns nem méltatja ezeket figyelemre. Nagy a száma azoknak a katolikusoknak és protestánsoknak, akik
