A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
17 Múló és örök karácsony. . A pogány karácsony elmúlik nyom nélkül. A fényt kioltják, a fát leszedik, a száraz fenyőt kidobják. Az ajándékokat lassan elhasználják. Mi marad utána? Feledés, fáradtság, pénzhiány, kedvetlenség. A keresztény karácsony örök. Szent emlékeiből és a kapott kegyelmekből élünk egyik karácsonytól a másikig. Az igazi "szent karácsony" emléke végigkíséri a gyermeket élete útján és erőt merít belőle. A megszentelt karácsony érdemeinek jutalmára rátalálunk az Égben. KARÁCSONY LITURGIÁJA AZT HISZEM, nincs az a gyerek, aki nagyobb izgalommal és érdeklődéssel készülne fel a családi karácsonyfaünnepségekre, mint amekkora kíváncsisággal és mohósággal, szinte belső türelmetlenséggel várja a felnőtt ember, vagy a pap az egyházi karácsonyi ünnepségeket: az éjféli szentmisét, a karácsonyi nagymisét, a karácsonyi három szentmisét. Pedig ha végső elemzésükben vizsgáljuk meg és értékeljük a dolgokat, könnyen meggyőződhetünk róla, hogy a karácsonyi szentmise lényegében véve ugyanolyan szentmise, mint akármelyik más vasárnapi, ünnepnapi és hétköznapi mise. Lényeges különbségnincsenközöttük. Személy szerint egy és ugyanaz a Krisztus változik át oltárainkon és száll szentáldozás alkalmával a szívünkbe, mint aki húsvétkor, pünkösdkor vagy akármelyik szürke hétköznapon válik eucharisztikus valósággá köztünk. MÉGIS, mi adja meg karácsony liturgiájának azt a jellegzetes vonást, azt a kimondottan karácsonyi bájt? Bevezető ének. SZÉPEN megfelel nekünk erre a feltett kérdésre a karácsonynapi liturgia, különösen a harmadik szentmisének az Introitusa (bevezető éneke); "Gyermek született nekünk és Fiú adatott nekünk... ( íz. 9.6.) Világra szóló családi esemény színhelye lett az öreg, göröngyös, sok jajjal-bajjal megvert föld. Születésnapot ünnepelünk. Megjelent végreközöttünkmindnyájunkadventjénekaGyermeke, mindenki Testvére, az új Ember, az új, örök halhatatlan isteni élet a régi és örök emberi testben, hogy az Istennek és az embernek egy testben, egy emberi életben és azonos emberi sorsban való találkozás révén visszavonhatatlanul megnyíljék az embernek az útja az elveszett régi istenközelségbe és nekiáradhassanak az isteni irgalomnak és sze
