A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-12-01 / 12. szám
18 retetnek a csatornái is az igazságszomjas, üdvösséget és békét váró emberi szív felé. Ez a nagy családi esemény ihleti meg olyan elemien mélyen a hívő embereket és ébreszti fel a betlehemi jászol körül az együvé tartozásnak és az istenakarta testvériségnek a felszabadító tudatát. Glória. / KARÁCSONY napjánake felszabadító igazságát és örvendetes valóságát ünnepként imádkozzuk és énekeljük magunkból valahányan, akik az Isten életébe és történelmébe beleavattattunk. Programot is csi- nálunkbelőle akkor, amikor az angyali éneket ajkunkra vesszük: Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaraté embereknek. Van-e karácsony, amelynek szentbeszédeiből ezek a szavak kimaradhatnának? / AKI MEG NEM figyelte volna meg a zsúfolásig megtelt karácsonyi templomokat, nézzen egyszer maga körül, hogy emelkednek a fejek és hogyan figyelnek a fülek, amikor az oltár felől felcsendül a miséző pap intonálása: Gloria in excelsis Deo! Hogyan figyelnek a szívek az orgona bevezető játékára és hogyan robban ki, zúg és zeng fel egyszerre száz és ezer torokból az ősi, jólismert ének: Dicsőség mennyben az Istennek... Békesség földön az embernek... Nem volna karácsonyunk, ha ezt az éneket együtt el nem énekelhetnénk az oltár előtt. VALAHOGYAN mégis csak úgy érezzük mindahányan, hogy szebb az élet Istennek adózó dicsérettel, dicsőséggel és egymásnak testvériesen szolgáló békességgel és szeretettel, mint amikor az Istent letagadjuk az égről is s kitagadjuk a szívekből is, kikergetjük az életből és gyalázzuk, káromoljuk, megszentségtelenítjük; egymást pedig elvadult életünk, uralomvágyunk és szenvedélyünk, vérünk és gyűlöletünk rabigájába fogjuk be örökös, holtig való rabszolgaságra. Ha a karácsonyt nemcsak a templomokban és az otthoni díszes karácsonyfák körül énekelnék és ünnepelnők, hanem komolyan és elhatározot- tan kivinnők magunkkal az életbe, az utcákra, a piacokra, a pultok és az íróasztalok mögé is, és ott lelkiismeretesen megvalósítanánk azt, amit a templomban imádkoztunk és énekeltünk, milyen széppé, milyen boldoggá és milyen valóban emberivé válnék az életünk! Könyörgés. EZERT könyörgünk az Egyházzal mindnyájan közösen a karácsonyi szentmisében, hogy az ő Egyszülöttének testben való új születése
