A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
47 godniok, bárhogy is fáj a szívük. Kalandjait is leírta, de óvakodott, nehogy megijessze az otthoniakat, aztán vendéglátóiról is írt. Húgának pedig ezeket a sorokat küldte; "Olyan ügyesen írsz, mint egy nagy! Ha hazamegyek, majd hosz- szasan elbeszélgetünk. Jó? Gondolj sokat, Mária, apára és bátyánkra. De tudod, legjobb, ha a kis kápolnában gondolsz rájuk, ott biztosan meghallja az Ur Jézus. Rólam se feledkezzél meg, a nemzetiekről se, sőt még a vörösökről se. Most unatkozom és ráérek, azért rajzoltam neked egy Jézus Szíve-képet. Nem sikerült a legjobban, de tedd el, mert a bátyád csinálta. " Megírta a befejezést, átfutotta, leragasztotta a borítékot és letette az éjjeliszekrényre, hogy amint bejön hozzá valaki, azonnal postára küldhesse. T oI ed o. Az idő múlt, Jósé már bicegett gipszbe tett lábával. Femandó apja felajánlotta kitűnő áramvonalas "Lancia"-jukat. Mivel a villanegyedben laktak, elég távol voltak a város központi épületeitől, ahová a magas hivatalnok autóval járt mindig. Csak hárman voltak: Fernandó, Jósé és a sofőr, aki őt lesegítette a lépcsőn és utána be az autóba. Pokrócokba takarták "gipszes lábát" és párnát tettek alája, hogy ne rázódjék túlságosan. Kicsit nem árt, ha ráz, gondolta Jósé, a doktor úgyis azzal szekál mindig, hogy mozgassam a lábujjaimat. A Tajo-folyó oldaláról hajtottak a városba. Szembemeredt velük a tiszta kékegú háttérből a nagy katedrális, középen a négyszögu hatalmas Alcazár-erőd, s közelebb a lapostetejú kadétiskola. Az autó siklott az utcákon végig, Fernandó magyarázta a látnivalókat. Néha túl szűk, máskor szélesebb utcákon hajtottak végig, végre szemben álltak a magastomyú, nagy kupolás templommal. Jósét kisegítették. Semmiképp sem akarta elhagyni ezt a látogatást. Amint a templomba beléptek, azt sem tudták merre nézzenek. A gót stílus gazdagsága és művészete mind együtt volt itt. A Santa Sepulcro-kápolnában letérdeltek rövid imára, kivéve Jósét, ki az egyik térdeplő kőalak vállára tette kezét és így imádkozott áhítatos lélekkel. Hanem most már fáradt volt igazán. Haza felé indultak. Sofőrjük kapcsolta a gázt, mikor Jósé meglepetten kiáltott fel:- Estaban, te itt? A másik kettő a jelzett irányba nézett, de nem tudhatták, mit akar Jósé. 0 pedig most erősebben kiáltott:- Estaban, Estaban! Halló! E szavakra valaki megfordult a tömegben és a meglepetés öröme
