A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-01 / 10. szám
48 futott át egy sovány fiú arcán^ Estaban felismerte Jósét. S már futott is egy férfit kezénél fogva.-Jósé, hát te itt vagy? Martinez bátyám, nézd Jósét! Szervusz!- s úgy belelendült Jósé karjaiba, hogy azt hitte, menten kettétörik a lába.- Szervusz, Estaban, végre megérted a szavam. - Aztán kezet szorított az idegen úrral s míg az Femandóval beszélt, alapos faggatásba kezdett:- Miért vagy itt? Nem sikerült? Ki ez az úr?- Hagyd egymás után elmondani, Jósé. Nem sikerült áttuszkolni a határon, hiába tett meg apukád mindent s most már nem is tehet. De én örülök is, hidd el, bizalmasan megsúgom, hogy azért gyávaságnak érezném most is, nyugtatásod ellenére is, a távozást. Egyelőre itt leszünk Martinez bácsival, tudod, ő távoli rokon, most a nyakába varrtak, nemsokára megyünk vissza hozzátok, Madridba. Te Jósé, szörnyű hírek mindenütt! Hallottad? A milícia felbontja Madrid körül a hidakat, a szocialista munkásokat szervezik a vörösök, az orosz- országi agitátorok egyre érkeznek.. Moszkva hátráltat minden sikerünkben, azt mondják, embert, hadianyagot szállít.- Jól van, Estaban, jó, hogy maradtál, most én is azt mondom. Úgy látszik, nekünk még dicsőséges lesz itthon maradnunk. Gyere;' fel hozzánk, amint lehet! Jósé elmagyarázta az utat, a helyet, ahol laknak és kezet szorított Estabannal és rokonával. Amikor már megindult az autó, még utána kiáltotta:- Biztosan gyere el, Estaban, érdekes dolgokat mesélek. Például milyen az: repülőgéppel a földre zuhanni... Es jókedvű nevetéssel emelgette takaróba csavart lábát, de Estaban azt már nem látta s a törött lábról semmit sem sejtett. Az autó robogott. Fernandó szakadatlanul barátjairól, sportról, a könyvekről, kirándulásokról beszélt.- Fernandó, fordult hozzá Jósé, téged nem bánt az egyáltalán, ami nálunk az országban történik?- Mi, Jósé? - Hát a vérengzés téged nem bánt? - De bánt. Hála Istennek, nálunk nincs semmi baj.- És a más baja nem fáj, az Egyház szenvedése, a lerombolt templomok, a bűn uralma... ? - Jósé, te olyan sötét dolgokról beszélsz! Hidd el, ez nem tartozik ránk. - Hát kire? - A vezetőemberekre és a katonákra! - Én így mondanám, Fernandó: a jó Istenre és mindnyájunkra. .. - A kocsi megállt kapujuk előtt és Fernandó örült az alkalomnak, hogy az iménti témát befejezhetik. - Anyuka, kiáltotta, olyan éhesek vagyunk! (Folytatjuk)
