A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-10-01 / 10. szám

44

(10. folytatás)

CSÁK LÁSZLÓ

VÉR ÉS LÁNG

KÖZÖTT

Harcvonalba!

Regény a spanyol forradalom idejéből- Szervusz, Jósé, hallásból már ismerlek, - csapott tenyerébe Fernando, Josepha asszony fia.- Jé, ki is vagy te?- Ki volnék? az anyám fia. Itt lakóm.- Persze, persze! Bocsáss meg, édesanyád már említett, de még olyan kábultnak érzem magam.- Nem sokáig, Jósé! Rendbe jössz hamar, a doktor úr azt mondja, úgy forr a csontod, hogy szinte hallani!- Szeretnék is minél előbb rendbe jönni, mert nekem az ágy csak éjjel tetszik, nappal utálom.- Néhány nap múlva szabad lesz kijönnöd. Egyszer, ha apa nem megy hivatalba, majd megkérjük, vigyen el autózni bennünket s én majd megmagyarázom a város nevezetességeit.- Jólesz, Femandó. Nekem most nagyon tetszenek a szép, sértetlen házak. Ki tudja, mikor lövik össze ezeket is.- Ugyan, Jósé, most ne gondolj ilyen kellemetlen dolgokra. Itt még nem jutott odáig a dolog és én nem szeretem,mikor ilyenekről beszélsz!- De Femandó! Nem érdekel, hogy öli egymást a népünk! Hogy tesznek tönkre évszázados kincseket?

Amint így beszélgettek, belépett a szobába Gonzáles hadnagy és Jósé azonnal érdeklődni kezdett a fehérek helyzetéről.- Jó hírek vannak, Jósé, jó hírek. Bár sok vér folyik és sok a fájdalmas eset is. Hihetetlenül szívósak a vörösök. Külföldi hadianyagot kapnak. Moszkva keze... A túszokat halomszámra fogják össze. Nemrég ötszáz tisztet vittek a tengerre és csoportosan a tengerbe ölték őket. És azt hiszed, csak a katonáktól félnek? A madridi irgal- masrendiek közül hatvankettőt kivittek a temetőbe és halomra lőtték őket. Pedig betegápolók voltak és a népért adták életüket...- Megint Madrid! Istenem, mi lesz apával?

Mikor Jósé ezt kérdezte, nyűt az ajtó, Josepha asszony jelentette, hogy egy tiszt van kint és Gonzáles hadnagyot keresi.