A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
47 gondolkodásából kiindulni. Miért nem? Mert lélektanilagteljesen elhibázott dolog a pigmeusokkal mérni a 20. század francia intelligencia bonyolult lelkivilágát. Akárki akármit mondjon, a balatoni halászok, mégha mindjárt kommunista párttagok is (amit kötve hiszek, vagy ha azok, mérget veszek rá, hogy nem maradnak sokáig halászsorban) nem egészen azonosak az Uj-Guineában harcoló jávai gerilla alakulat embereivel. Pedig végeredményben a jávai és éppolyan ember, mint a balatoni halász. Mégis mennyire különböző mértékre van szükség, ha meg akarjuk őket érteni! A lélekbúvárok, sőt a történészek is kezdik lassan belátni, hogy minden népet, minden kultúrát a maga sajátos mértékegységével kell mérni, feltéve, ha helyes és tárgyilagos ítéletet akarunk alkotni magunknak róluk. A tornyoslöbi (puszta valahol Üllő határában) volt libapásztor persze szentül hitte, hogy Kaliforniában is pont úgy morzsolják a kukoricát, mint az ő édesanyja portáján szeptemberben. A libapász- tor-lányka tudása addig ér, ameddig a tornyoslöbi ég kék palástja. Ahol a szép pusztai ég a földdel összeér, vége a világnak. És mégis, éppen a 19-20. század esett egy nagy, megbocsáthatatlan hibába. Ha nem is méri össze az oxfordi görögszakos specialistáját Nehru fanatikus mohamedán alattvalóival (ehhez túlságosan büszke és önérzetes), az állattal méri az embert, a teremtés koronáját! Darwin óta divat a majom, vagy más emlősállat mértékegységét alkalmazni a Pythagorasok, szent Ágostonok, Galileik, Franklinok, Beethovenek, Leninek, Einsteinek dicső fajtájára. Szégyen ide, szégyen oda: én eddig még képtelen voltam belátni ennek a módszernek jogosultságát. Bár az se lehetetlen, hogy csak az én agyam maradt le egy kicsit az általános fejlődés processzusában... De ha mégis lenyeljük ezt az igazán ellentmondó mértékegységet, rögtön újabb, még nagyobb dilemmába ütközünk. A materialista tábor apostolai még jobban leegyszerűsítették a dolgot. Az állat csak zavarja a képet, mondják. Miatta bonyolódik a világkép. Az állati érzékek, ösztön, emlékezet nem egyéb kémiai folyamatok puszta összejátszásánál: az atomok, sejtek, molekulák egyszerű "chanse"- ánál. Mindent megmagyaráz a nagyszerű reflexió (visszahatás: Pawlov és társai): a szív kalandjait, az édesanya hősies önfeláldozását, a rablógyilkos sötét ember gyűl öl étét, az amerikai választások eredményét, az alkoholizmus megdöbbentő statisztikáját, a prostitúciót, és természetesen a szektások bátor hitvallását. Hogy pl. az októberi forradalom győzelméért is a reflexió, vagy a test kémiai anyagcseréje felelős vagy sem, arról hallgatnak az illetékesek. Vagy a "brain-washing": a hirhedt agymosás sikere épp az el
