A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

48 lenkezőjét igazolná, hogy mégiscsak az anyagcserében, az ingerek­ben, a reflexióban lenne a rejtély megoldása? Ha azonban ez a tan igaz, mi szükség még lélektanra, nevelésre, erkölcsökre, törvény­re, hitre (hívjuk azt kereszténységnek, pragmatizmusnak vagy kom­munista ideológiának)? Aki mér, magasabbrendű annál, amit mér. Az anyag nem képes önmagát mérni, ember kell, aki mérje, csoportosítja, ítéletet al­kosson róla. Sohasem sikerült eddig alacsonyabbrendű mértékegy­séggel magasabbrendű valóságot kielégítő, megbízható pontossággal megmérni. Ha mégis megkíséreljük a lehetetlent, csak részigazság vagy torz, hamis kép az eredmény. Az embert csak szellemi valósággal lehet mérni. De még ez se elég. Mert egyoldalú és elégtelen. Az ember ui. nem önmagáért és önmagától létezik. Létünk egy egészen Más valóság lététől függ. Az ateista-materialista világnézet az emberre is az anyag mérő ónját alkalmazza. Az eredmény: az ember elnyomása, mint azt a történelmi materializmus rövid története igazolja. Ha nem is nyom­ja el - vegyük a nyugati materializmus csaló szabadságát - kiüresíti, kilúgozza, védtelenné teszi és végül az anyag függvényévé, rabszol­gájává süllyeszti le. Ez Marx öröksége. A klasszikus emberimádat már egy fokkal magasabb. A görögök szerint "mindenek mértéke az ember" (Protagoras). A görög még legalább igyekezett harmóniát, egyensúlyt tartani a végletek között, de a görög demokrácia valójában egy kis, protekciós csoport zseni­ális, tervszerű, hideg, számító zsarnokoskodása volt. Nietzsche aztán a görögök önuralma nélkül következetesen végiggondolta ennek a világnézetnek alapelvét. Az Übermensch se Istent, se anyagot nem ismer. Önmaga az egyetlen érvényes norma, önmagának mértéke. A vége: határtalan gőg és a vele járó dacos kétségbeesés. Hitler vé­gül politikai formát adott ennek az elgondolásnak. Ha már a 19. század gondolkodóinál időzünk, még valakit meg kell említenünk, Kierkegaardot, a nagy dán filozófust. Szerinte az em­bert csak Istennel lehet mérni. Isten a létező dolgok végső mérték- egysége. Isten fölötte áll a valóság valamennyi kategóriájának. Kierkegaardnak ez a zseniális meglátása nem új. Ezt ő is tudta. O csak modern nyelven fejezte ki a régi keresztény igazságot. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom