A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
2 náljuk, akkor semmi kísértés le nem törhet, meg nem tántoríthat bennünket. Isten erejével, soha hálátlanok nem leszünk, hanem mindig hűségesek Istenhez, aki ilyen csodálatos segítséggel kíséri földi vándorlásunkat. _____________________________________ PÜNKÖSD UTÁNI 10. VASÁRNAP TERMESZETFOLOTTI ADOMÁNYOK / AZ EGYHÁZ életének kezdetén Isten különös lelki adományokat a- dott, hogy ezek a természetfeletti kegyelmek az új Egyházat szolgálják. Mi, késő utódai keresztény őseinknek, csak hálával gondolhatunk ezekre a rendkívüli kegyelmekre. Nyelvek adománya, csodatevő képesség, Krisztus lelkének csodálatos átértése és tovább adása voltak ezek a rendkívüli isteni kegyelmek. A már megalapított, a megszervezett Egyház miután a hit és tanítás, a példás és Krisztusi élet csodáit művelte, továbbszállt a századokon. Mi is örökösei és részesei vagyunk az Egyház csodálatos kezdeti életének. Mi már természetes adottságainkat emeljük fel a kegyelmek által a természetfeletti rendbe. Csak ritkán látjuk szentjeinkben az egészen rendkívüli, csodaszerű adományokat. Csak akkor, ha Isten szükségét látja, hogy csodajeleket műveljenközöttünk. De mind hivatva vagyunk megismerni, értékelni és Isten szolgálatába állítani természetes tehetségeinket. És természetes képességünket a természetfeletti magasságba emelni. Mindnyájunknak szól az intelem, melyet Sz. Pál a korintusiakhoz írt (12, 25): "... A lelki adományok különfélék, de az Úr ugyanaz. A megbízatások is különfélék, de az Úr ugyanaz. A Lélek ajándékait pedig ki-ki azért kapja, hogy használjon vele ..." Tudjuk jól, hogy az élet porondján más és más a helyzete s így más és más a feladata és megszentelődése a gyermeknek, a felnőttnek, a férjnek, a feleségnek, a szülőknek, az aggoknak, az egészségeseknek, a betegeknek. Mindnyájunk közös tulajdona az élet, melyet Istennek kell szentelnünk. Éspedig azok szerint az életkörülmények szerint, melyekben élünk. Képességeinket; fizikai erőt, egészséget, betegséget, szellemi tulajdonságokat mind úgy kell művelnünk, használnunk és hasznosítanunk, hogy azok Istent dicsőítsék rajtunk
