A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-08-01 / 8. szám
3 keresztül. Minden, ami természetünkben van, Isten ajándéka. Képességeinket fel kell használnunk, művelnünk kell, értékesítenünk kell, mert ezekkel felebarátainkat szolgáljuk, Istent dicsőítjük és magunkat megszenteljük. -------------------------------------------------PÜNKÖSD UTÁNI II. VASÁRNAP A TANÍTÓ EGYHÁZ HONNAN vesszük mindazt, amit Istenről és önmagunk élethivatásáról tudnunk kell? Erre a kérdésre felelt Sz. Pál apostol a ko- rintusi híveknek (I. 15, 1-10): "Figyelmetekbe ajánlom az Evangéliumot, melyet hirdettem nektek. Elfogadtátok ésszilárdan kitartotok benne. Általa üdvösségre is juttok, ha megtartjátok úgy, amint hirdettem nektek.Különben hiába lettetek volna hívőkké. Elsősorban azt hagytam rátok, a- mit kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, amint az írás is mondja. Eltemették és harmadnapon föltámadt. Ez is az írás szerint. Megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. Majd egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg...” Ez a szöveg életünkre és üdvösségünkre kiható rendkívül fontos igazságról beszél. Először is tudomásunkra hozza, hogy az Evangélium, a Krisztustól hozott "jóhír" az, melyen üdvösségünk alapjai nyugszanak. Isten akaratát, a magunk életének feladatát Krisztus tanítása nyilvánította ki nekünk olyan pontosan, hogy immár többé kétségünk nem lehet. Mikor az Evangéliumról beszél, akkor nemcsak az írásos szövegre utal, hanem elsősorban a személyes szóbeli tanításra, amit hívei őáltala vettek. Lehet-e kétségbe vonni, hogy az Egyház őre Krisztus tanításának,