A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

24

(A lőcsfalvipap naplójából)

Danes Mihály temetése

Két férjezett lánya talpig feketében támogatta be a lőcsfalvi pap irodájába a tegnap megözvegyült Danes Mihálynét, született Berecz Ágnest. Maga is fekete gyászban. Szeme, arca vörösre dagadt a sírástól. U gy áll két merev, hideg lánya közt, mint két fekete oszlop közé iktatott fájdalom.

A temetés ügyében jöttek. Danes Mihály gőgös, módos gazda volt. Nem lehet akárhogy eltemetni. Igaz csak amolyan húsvéti katolikusok voltak. Vadonatúj ruhájukat végighordatták húsvétkor a falu szeme előtt, azután egy esztendőre le is tudták a harmadik parancsolatot.

A lőcsfalvi pap a dilemma két szarva közt lógott vigasztalás dolgában. Mert hogy is kezdje a vigasztalást olyannál, akinek az örök élet, meg az Isten szent akarata nem sokat jelent. Ez ä dilemma egyik szarva. A másik meg az, hogy tudott egyet-mást a családi életükről s így nem volt halálosan biztos a fájdalom őszintesége i- rányában sem. A halál okának a halottkém szívszélhűdést írt ugyan be, de a falu jobban tudta. A falu úgy tudta, hogy bánatában, boldogtalanságában Danes Mihály uram a borban kereste vigasztalását.- Üljenek le csak, Dancsné lelkem. Úgy látom kedves férje halála túlontúl lesújtotta. Fogadja részvétemet. Lelje vigasztalását abban, hogy utolsó óráján ott voltam vele és Istenben megnyugodva ment el közülünk.

E szavakra szinte nem is emberi felordításban zokogta el ismét fájdalmát az özvegy. Két lánya mint két fekete szomorúfűz hajolt föléje s csitítgatni próbálták.

A pap zavartan nézte a jelenetet.

Végre is az özvegy megcsillapodott és üzleti hangnemet erőltetvén magára elkezdte felsorolni kívánságát: Legpompásabb temetés. Pénz nem számít. Három pappal. Minden gyertya égjen minden oltáron. Útközben négy liberával, búcsúztatóval. Harangozás minden