A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-05-01 / 5. szám
25 nap négyszer stb. stb... Ez a megrendelés felborzolta a lőcsfalvi pap belsejét, mert nemrég oktatta híveit a szószékről a hiú pompa ellen. Kérte, 'hogy a temetéseknél a hit ragyogjon és az üdvösség utáni vágy. Azért a sok felesleges virág, koszorú, búcsúztató helyett inkább a halott leikéről történjék gondoskodás. Dehát itt most nem prédikálhat. Ilyenkor az emberek érzékenyek, könnyen sértődnek egy egész életre. Volt rá elég példa. Elég egy rosszul alkalmazott szó, s elhidegülnek egyháztól, szentségektől... Azért hát csak szerényen, kedvesen jegyezte meg, hogy elégednének meg a liturgiában előírt ünnepélyes temetéssel s inkább miséket mondassanak lelki üdvéért.- Hová gondol - sír fel újra az özvegy. - Mit szólna a falu, meg a rokonság? Szegény uramnak a legjobb jár. Még azt mondanák sajnáltam tőle, vagy hogy nem szerettem. Még szegény Mihály is megfordulna a sírjában!- Nézze kedves Dancsné - erőlködött a lőcsfalvi pap - nem fog ő már forgolódni odalent. A testnek mindegy. De a lélek nem lesz boldogabb a pompától. Ha szerette urát, legszebben úgy mutathatja meg, hogy találkozni akar vele odaát és lelke üdvösségét óhajtja...- Nem! Nem! Nem hagyhatunk el semmit!- Ám legyen! - mondá a pap. * * * Danes Mihályra ráhúzták az édes anyaföldet. A lőcsfalvi pap fülében még ott csengett az üvöltés-szerű fájdalom kitörés: - Mihályom, én egyetlen Mihályom, hát itt hagytál! ? Itt hagytad szerető hitvestársadat! - Szinte nem bánta volna ha elájul az özvegy temetés közben, hogy ne tudná tovább csinálni... A kántornak valahol dolga akadt, így hát egyedül ballagott haza a patak partján a temetőből.- Szegény teremtés! - Micsoda perverz megnyilatkozása a bűntudatnak, - morfondírozott magában a lőcsfalvi pap. Eszébe jutott a jelenet, mikor meglátogatta a nagybeteg Danes Mihályt. A pitvar üres volt. A beteg szobájából hangoskodtak. Nem akart rájuk kopogni, hát várt. Hallgató zni sem akart, de kénytelen volt hallani. A beteg fáradt hangja: /• r- Agnes, Agnes, te teszel a sírba engem!
