A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-05-01 / 5. szám

23 jóváhagyta. Az első zsinati szkéma tárgyalása közben éppen a litur­gia nyelvére vonatkozó viták voltak a legmozgalmasabbak. Összesen 81 zsinati atya szólt az ez irányú javaslatokhoz. Voltak, akik kere­ken elutasították a honi nyelv bekapcsolását. Mások viszont etekin­tetben teljes szabadságot kértek. A két szélsőséges irány között a mérsékelt irány azt sürgette, hogy a latin maradjon meg a liturgiá­ban hivatalos nyelvként, de engedjenek bőségesen helyet a honi nyel­veknek is. A zsinati atyák nagy többsége e mérsékelt irányhoz tarto­zott és így nyerte el ez a javaslat is a szavazásnál a több mint 2000 "piacet" szavazatot. VÉGÜL a zsinat a liturgiára vonatkozólag is kiterjesztette azt az elvet, amelyet XV. Benedek óta a pápák következetesen hirdettek, hogy ti. az Egyház mindabban, ami nem alkotja hit és erkölcs tárgyát, az egyes népek sajátos természetének és kultúrájának megfelelően az alkalmazkodásra tág teret enged. Mondanunk sem kell, hogy a missziós vidékek egyházai mekkora lehetőségek elé kerültek ezen elv zsinati megállapítása és sürgetése révén. EMBERSÉG Egy nap, mint rest csiga, mászik Zivatarként zúg el a másik. Mindegy, csak ugyanoda érnek. Mit szólna ma tegnapi éned? Amit éltél tisztes erényben, Csupa félség s ösztön a fényben. S ami pelyvád hull ki a rostán, Nem lesz színig az se gonosz tán. Mindegy, tovazizzen az életi Eszmélsz, s már itt az ítélet. Szíved, agyad ostoba röggé... Magad így vagy amúgy, de örökké. Nincs szánva szemednek a holnapi Ott légy igaz ember, ahol vagy. Most tedd, amit adatik tenned: Az Isten rügyezik benned. SÍK SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom