A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
22 rített magának valakit és "férj"-hez ment. A pogányok nem ütköznek meg különösebben az ilyen "megoldáson. " A törvény azonban törvény. A katolikus fél mindenképpen rendbe szerette volna hozni a házasságot. De nemcsak saját leikéért aggódott. Férje üdvössége éppúgy szívügye volt, mint tulajdon örök boldogsága. A férfi azonban nem akarta magát olyan könnyen megadni, mint ott Mandzsúriában, mikor a kínai ég alatt egybekeltek. Az szükség volt és szerelem. Most azonban elvekről van szól Aki elveihez hűtlen, nem férfi! Ez volt a férfi fölfogása. Már Mandzsúriában ilyen ember hírében állt. Büszke volt rá, hogy elvei vannak, hogy következetes elveiben, és becsületes, kötelességtudó férfi. Hinni csak egy dologban hitt: saját elvei helyességében. Az asszony miatt kereszténynek lenni annyi, mint az ember elveit elárulni. Végre az asszony is belátta, hogy kár téríteni. Úgy sincs eredménye. * Hogy mégis újból a hitre terelődött a szó, arra a férfi betegsége adta meg a lökést. Most azonban még jobban tiltakozott. Egyszerűen képtelenség! Míg egészséges voltam, semmi sem volt képes beláttatni velem a hit szükségességét. Föladni az ember elveit és kereszténynek lenni csak azért, mert megbetegszik az ember, szerintem nem őszinte eljárás. Gyávaság! Az én hitem: elveim! "shin-nen ga áru": van nagy, erős meggyőződésem, benső világosságom. Ez elég. Nincs szükségem hitre! A misszionárius is próbálkozott a konok japán szívére hatni de eredménytelenül. A kórház katolikus orvosa is próbált a lelkére beszélni. Próbálhatta. Mások is megpróbálták. Hiába. Minden érv e- rőtlenül pattant le a "shin-nen" diadalmas vasfaláról. Azaz mégse maradt egészen hatás nélkül a sok ártatlan cselvetés. A beteg elkezdett gondolkozni: vagy nekem van igazam s ezek itt mind tévednek. A feleségem is, az orvos is, meg a többiek is. Önkénytelenül megriadt a valótlan gondolattól. Csakugyan mind tévednek ezek? Nekem egyedül lenne csak igazam?!
