A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
23 Vagy ha nekik van igazuk, akkor... Ez a gondolatúgy hatott rá, mint valami távoli bomba tompa robbanása. Nem tudott szabadulni a lidércnyomástól. Igen, ez is egy lehetőség: én tévedek!? Ha ez igaz, akkor egész eddigi életem tévedés. Elveimnek nincs semmi valós értékük!!! Mint egy láthatatlan atombomba omlott lelkére a sötét fölfedezés: a "shin-nen"! Igen a "shin-nen..." Csend, a halál hideg csendje borult az üres semmire... A kétségbeesés atombombája robbant föl éles pukkanással... Szerencsére a beteg lelki üdvösségéért aggódók éber szeme jókor észrevette a készülő katasztrófát. Es éppen idejében sikerült megakadályozni az öngyilkossági kísérletet... * Az öngyilkosjelölt komor elszántsága még nem jelentett hitet. Nem egyszer csak a sértett büszkeség tehetetlen bosszúja, amely még a halálban se adja meg magát az üdvözítő igazságnak. A beteg hallani se akart Istenről, keresztségről. Sőt végül tulajdon gyerekét is meg akarta ölni valami jelentéktelen semmiség miatt. Tízesztendős fiúgyeireke ott apja előtt makacs- kodott az anyjával holmi gyerekes kívánság miatt. A beteg türelmét vesztve prófétai haraggal esett fiának: Az ilyen rongy gyerekből sohse lesz igazán ember! Csak nyűg a társadalom nyakán. Jót tesz az emberiségnek az ember, ha kiirtja még a fajzatát is! A gyerek megrettent és futva-futott... a templomba, a misszionáriushoz. A páter közben kilencedet kezdett el híveivel Jézus szent Szívéhez a beteg megtéréséért. Épp a kilencedik napot végezték, mikor a fiú lihegve menekült apja gyilkos haragja elől.* Itt már csak Isten tud segíteni, gondolták a beteg jóakarói... A következő napon a páter mégiscsak elment a kórházba. Nem téríteni (úgyis hiába volna), csak látogatóba. Krisztus tanítása szerint még ellenségeinket is szeretni kell. Ez az ember azonban nem T
