A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-09-01 / 9. szám

13

(X. Sz. Pius ünnepe: szept. 3.)

A Szent

és a gyermekek

Szent X. Pius dolgozószobájába egy nő lépett. A külön kihallgatásra elhozta négyéves fiacskáját is. Mialatt a Szentatya az édesanyával beszélt, a kisfiű bizalmasan odalopózott és a pápa térdére fektette kezét.- De Jancsi! - kiáltott a nő ijedten.-Hagyja csak! - mosolygott Plus. - Hiszen az Üdvözítő is azt mondta: Engedjétek hozzám a kisdedeket és ne tiltsátok meg nekik! Látom, hogy valami nyomja a szívedet, Jancsi. Mit akarsz mondani?- Mikor szabad már nekem áldozni? - robbant ki a kérdés a fiúcskából. Plus egy pillanatra behunyta szemét. Gondolata messze szállt... Messze: saját gyermekkorának letűnt napjaiba. Ő maga nem ugyanezt kérdezte-e egykor Jacuzzi káplántól, majd a plébánostól, végre még a püspöktől is Alsóidban?... Még hallani vélte a feleletet, amelyet akkor a főpásztor adott neki:- Talán pápa leszel egyszer és akkor megváltoztathatod a mostani törvényt.

Igen, igen: ennek a gyermeknek a kérdése volt a jel, amelyért olyan bensőségesen könyörgött. Gyermekeket kell neki az Üdvözítőhöz vezetnie, mielőtt még a bűn árnyéka homályba borítja a lelkeket.- Alszol, pápa bácsi? - kérdezte csodálkozva a fiúcska.- Simon alszol?... ötlött fel a pápa lelkében. Így kérdezte az Űr az első pápát abban az éjszakában, amikor a legfelségesebb Titkot alapította... Pius alszol?... Engedd a kisdedeket hozzám jönni és ne tiltsd meg nekik!...- Nem, fiacskám, nem alszom. Most már nem! - mondotta Pius és tengerkék szemével merően a fiúcskára nézett.- De nem hallottad, amit az előbb kérdeztem tőled, - érvelt a