A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-09-01 / 9. szám

MÁRIA NEVÉRE

(Szept. 12.)

Nevedben hull a fűre harmat, nevedben kél a hold, a nap. nevedben lelnek mély nyugalmat, akik már csöndben alszanak.

Nevednek dallamára lejtett bölcsőm s anyámnak halk szava, nevedről álmodik a kertek magasba szálló illata.

Neved hordozza szét a szellő s harsogja bátran a vihar, neved villantja rá a felhő az égre rőt villámival.

Téged dícsér az édes szőlő, a nyurga kender és a len, a gyors takács, ki serényen sző s a zengő must a mélybe lenn.

Neved dicsérem fürge dallal, miként a zúgó tengerek, ha habjukon a fény a hajnal jöttére lágyan megremeg.

"Valahányszor a Szűzanya nem szerzi meg nekünk azt a kegyelmet, amelyet kérünk, az annak a jele, hogyannál nagyobbat fog megszerezni.”

Lando Ferretti.