A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
47 tehát nem kellett annyira óvatosan küszködnie, hogy segítség nélkül is, a kötélhágcsó belül maradt részét felhasználva, hátrafelé bújhasson ki az ablakon. A hágcsót, sajnos, ott kell hagyniuk, mint szökésük árulóját. Akíra, délutáni tereptanulmányai alapján, neki akart vágni a magaválasztotta útnak, de a katonák ez egyszer leintették.- Ezt a terepet, és a csónak rejtekhelyéhez vezető' utat, mi jobban ismerjük! Amióta felmerült a szökés terve, többször alaposan kikémleltünk minden lehetőséget. A ház körül elterülő tisztás területén a legrövidebb irányban tartanak az erdő felé, hogy minél előbb eltűnhessenek a fák között. Uj- hold ideje lévén, csupán a csillagok halvány fénye tompítja a vaksötétséget. Rövidesen kitűnt, hogy a katonák csakugyan biztosan mozogtak a terepen. Az egyik katona az atya kezét fogja, a másik Akí- ráét és úgy fúrják magukat mind mélyebbre az erdőbe. Űtjuknak még csak harmadrészén jártak, amikor a kastély irányából szaggatott kiáltozásokat hallottak. A kiáltások elég hamar jelentős zajongássá fokozódtak. Önkéntelenül is gyökeret ver lábuk. Ennek csak egy értelme lehet: felfedezték szökésüket!... Usgyi, neki a hátralévő útnak! Üldözőik rövidesen a nyomukban lesznek! Űzött vadak módjára csörtetnek a fák között. Agak recseg- nek-ropognak a lábuk alatt. Közben-közben megbotlanak egy-egy kiálló gyökérben... Csak előre! A katonák jól tudják, hogy az életük forog kockán. Lihegve rohannak, magukkal rángatva-vonszolva az öreg Nakaura atyát, bár a közvetlen veszély tudata neki is megkétszerezte az erejét... Végre hullámok halvány csillámlása villan át a lombozaton... Elérték atengert! De vajon a csónakot is elérik-e?... A parton kémle- lődve néznek körül, hogy a nagy sietségben ugyan milyen messzire kerülhettek a megbeszélt találkozási ponttól... Ismételt bagolyhuhogás hangzik feléjük... Tehát az öreg itt van a közelben!... Csakugyan: már bújik is elő a csónakja, ott, egy szirt mögül... A beszállás pillanat müve volt. Ellökik a csónakot a parttól. Az egyik katona ledobja felső ruháját és nem törődvén azzal, hogy dermesztőén hideg vízbe kell gázolnia, megtolja a csónakot, mígcsak vállig vízbe nem merül. Úgy húzzák be a csónakba, amelynek sikerült jócska lökést adnia. Aneszaki a csónak felkunkorodó orra mögé ülteti az ismeretlen öreg utast, akit a katonák hoztak magukkal: t
