A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
48- Ez a legvédettebb hely a szél ellen. Mert az éjszaka levegője igen csípős ám!- Te pedig, öcsém, - fordul az átázott katonához, - dobd le nedves ruhádat, takarózzál köpenyegedbe és kettős erővel feküdj neki az evezésnek, ha nem akarsz megfagyni! Az evezők ütemesen csapják a vizet, a csónak mind sebesebb és sebesebb iramot vesz. Az öreg hajós biztosan tájékozódik a csipkeszerű felhők mögül elő-elővillanó csillagok állásából. Közben elmondja, hogy a kastély felől jövő kiáltozás és az erdőből hallatszó csörtetés közt hamarosan felfedezte az összefüggést: a kastélyban biztosan a szökevények nyomába vetették magukat!- Erre azonnal abba az irányba indultam, amerről a csörtetés hallatszott. Hogy minél előbb egymásra találjunk. Mert hát, ha titeket elfognak és engem is itt találnak valahol, nagyon könnyen kisütötték volna, hogy nem egészen véletlenül vagyok ilyen szokatlan helyen és ilyen szokatlan időben! Kenbóka meg nem szokott tréfálni. Hamarosan megrövidített volna egy fejhosszal. Öreg ugyan már a fejem, de azért még szeretem!... Ha jól hajtunk, van akkora előnyünk, hogy nem fognak utói ér ni minket. De hová is akartok menni? Hirádóba ?- Igen - veszi át a szót Nakaura atya. - De ne tarts a legközelebb eső keleti partszakasznak, mert az üldözők biztosan azt az irányt veszik, és ott fognak érdeklődni utánunk. Kerüld meg a sziget északi fokát, és a nyugati oldal felől közelítsd meg a várost.- Hosszabb űt, uram, de sokkal biztonságosabb. Jóval hajnalpir- kadás előtt ott leszünk. Es azt bízzátok az öreg Aneszakira, hogy észrevétlenül tegyen partra titeket! Ebben az egész tartományban nem találtok senkit, aki úgy ismerné ezeknek a szigeteknek minden parti búvóhelyét, mint az ügyefogyottnak tartott Aneszaki!... Az éjszaka csípős levegője egyébként ugyancsak kellemetlen lett volna, de most csak fokozott erőfeszítésre ösztökélte az evezősöket. Akíra eleinte azon sajnálkozott, hogy neki nem jutott evező. De hamarosan felfedezte, hogy így is hasznossá teheti magát. Odahúzódott szorosan az atya mellé, hogy legalább így melegítse kissé a didergő pádre-számát. Már kijutottak az öbölből a nyílt tengerre, amikor azt látták, hogy Do-szima kikötőjéből egész csomó hajócska indul szanaszét minden irányba. A csónakok orrán égő jelzőtüzek visszfénye imbolygó táncot járt a hullámok hátán. (Folytatjuk)
