A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
Szabó Ferenc S.J. Két zarándok 1956 október elején történt Budapesten. Az egyik irodalomtörténeti szemináriumon Emile Zola "Lourdes" című regényét elemeztük. Vitába keveredtem a tanársegéddel, aki "hithű" kommunista volt. Olyasféléket mondott, mint amit otthoni vidéki lapjaink írtak: Lourdes a csalás és haszonleső manipulációk helye, stb... Nem akarom itt a vitát megismételni, bár nem lehetetlen, hogy akadnak még o- lyanok, akik így próbálják "elintézni" Lourdes-ot: egyszerűen tagadják a tényeket. Ezeknek csak azt ajánljuk, hogy ha egyszer alkalmuk lesz, nézzék meg Georges Rouquier dokumentum-filmjét Lourdesról."Azt a- karom, hogy ez a film úgy mutassa mega dolgokat, amint vannak. Azt akarom, hogy ez a film egészen egyszerűen tényeket állapítson meg. Nézzék meg... és ítéljenek maguk. " Ezek Rouquier szavai, mi sem mondunk többet. Csupán Aragorit szeretnénk még idézni, a neves kommunista írót, aki a filmet bírálva ezeket mondja: "Ami a megmagyarázhatatlan gyógyulásokat vagy javulásokat illeti... ezeket az eseteket vitathatatlanoknak tartjuk attól fogva, hogy az ellenőrző bizottság elfogadta őket; ez pedig éppenúgy nyitvaáll a hitetlen» mint a hívő orvosok előtt, s eljárásaiban szerfölött óvatos. " Nem Bernadette történetét akarjuk újra elmesélni, hiszen ezt mindenki ismeri többé-kevésbé; ha máshonnan nem, Werfel szép regényéből. Egyébként is a centenárium alkalmából sok írás, könyv és cikk jelent meg Lourdes-ról. Csúfján két magatartást szeretnénk bemutatni a regényíró Emile Zola és a Nobel-díjas tudós, Alexis Carrel személyében. Zola "Lourdes" című regényéhez (1893) és Carrel: "Le Voyage de Lourdes" (1949) című írásához fűzünk néhány megjegyzést, utána pedig a csoda és természettudomány kérdéséhez egy rövid meggondolást. L 1892-ben egy váratlan résztvevője van a Lourdes-i zarándoklatnak: a regényíró Emile Zola, aki írói pályafutásának tetőpontján áll ekkor. Pierre 1’ Ermite meséli el a meglepő epizódot, aki vele volt
