A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
16 rusnya képében. De a remete keresztet vetett s az ördög ész nélkül menekült. Gondolta a Sátán - így ezt a lelket meg nem ejtem. Következő alkalommal remete csuhába változott, de pórul járt, mert valamit eltévesztett, amiről a remete felismerte és ismét a pokolba küldte vissza. No, máskor meg gyönyörű szép asszonynak álcázta magát, mint aki eltévedt a pusztában. A jó remete segíteni akart rajta, de mikor csábítgatni kezdé, felkapott a tűzből egy tüzes husángot s azzal zavarta el. Mit is tegyen, hogy a remetét tönkre tegye, mert nagyon fájdította rá a fogát? Hát a beste, nem Krisztus köntösét ölté magára? Tövis korona volt a fején. Kezén tátongott két nagy sebhely, úgyszintén a lábán is. Arca jóságos, szomorú volt. A remete először térdre borult, mert azt hitte az Ur tüntette ki szent látomással. De valami nyugtalan kétség szállta meg... hisz ő szegény bűnös, hogy is érdemelne meg ilyen kegyet?! Hátha csak hallucinál vagy az ördög játszik vele... mit is tegyen... kétség és félelem közt lebegett... - Tudom már, mit teszek! Ha valaki, hát a saját édesanyja megismeri a fiát. Akkor Jézus Anyjához fohászkodott: Jótanácsnak Anyja, most segíts meg... Alig imádkozott, szózat hallatszott: - Ez nem az én Fiam, ez a hazugság atyja. Mikor Fiam keresztje alatt köntösére sorsot vetettek, ez az imposztor katonának változott s ő nyerte meg Fiam köntösét. Gonosz Kígyó, hiába van tövis koszorú fejeden, sebhely kezeden, lábadon!... Remete, lépj hozzá és nézd meg oldalát, mert a szívén nincs ott a lándzsa nyoma... A remete ment is volna, de a Sátán eltűnt, mint a kámfor.- Óh, ha én ezt a históriát hamarább hallottam volna, tán én se hittem volna annak az istentelen szatócsnak... de most már késő, jaj én szerencsétlen anya a földön... A lőcsfalvi pap addig vigasztalta szavaival a jó asszonyt, míg nagyjából megnyugodott... s indult hazafelé. Gyalogosan vette útját az erdőn át. De keresztet vetett magára, mert az ördög sohasem alszik, s kitudja, milyen huncutságot eszelhet ki, hogy a lőcsfalvi papot is megejtse! Még védőszentje, Szent Mihály oltalmába is ajánl - gatta magát, mert bizony az ördög incselkedése mindenkit utolérhet. Szegény BalotaKatinka!Hogy milyen kevés eszük van néha az embereknek. .. Minden gyanú nélkül ülnek fel mindenfajta szélhámosnak. De a papjuknak, annak nem hisznek! Annak minden szava gyanús... s alaposan megtárgyalandó! Ez is az ördög incselkedése... és szabadíts meg minket a gonosztól. Ámen.
