A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
9. folytatás tfqjsz* szigetekén Az éjszakai menekülés Haraguro dühöngve jár fel és alá. Az egész nap feszült várakozásban telt el. És most, amint az est beálltával a katonák szállingóznak vissza az embervadászatról, azt kell megállapítania, hogy az egész hajsza hiábavaló idó'pazarlás volt. Mert a keresztény boncnak egyszerűen nyoma veszett! Ha még tovább vesztegelnek ezen a helyen, a préda végleg kicsúszik a kezükből... Márpedig el kelL csípnie azt az átkozott boncot! O, a nagy Haraguro, becsületszavát adta a helytartónak, hogy a boncot előkeríti neki. Vagy élve, vagy holtan. A katonák fáradtan, kedvetlenül dűlnek le a hosszú, hiábavaló hajsza után. A vacsoráért morognak. A ronin-vezér Kenkacukinak önti ki epéjét. Nyilvánvaló, hogy a- zonnal indulniuk kellene a szökevények után. Csak a jamagucsi halászok vehették fel csónakjukra a boncot, valamilyen előre megbeszélt rejtekhelyről. Kevesen voltak a bárkán, nem juthattak még nagyon messzire. Biztonság Kedvéért Higóban hagyhatnák valamelyik kisebb bárka legénységét őrségnek. Ha netalán ide akarna visz- szatérni a bonc, miután a szökés megjátszásával csak el akarta volna csalni őket a szigetről. A foglyokat egy másik bárka felvihetné Jamagucsiba. A csapat zöme Bucen felé indulhatna.. . Haraguróból mind bizonytalanabbul, szaggatottadban jönnek a szavak, amint tervét előadja Kenkacukinak. Mert mind jobban ráébred arra, hogy az azonnali indulásból nem lesz semmi. A katonák hanyatt fekve nyúlnak el a frissen rakott tűz körül és ugyancsak fennhangon emlegetik, hogy elég volt már a napok óta szüntelenül tartó hajszából. Ideje, hogy egyszer már kis pihenőt is kapjanak!... Kenkacuki is aggódik a martalócok elégedetlen hangulata miatt. Az íjat nem lehet a végsőkig feszíteni! Viszont nem lesz nehéz ezt
