A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
I Áldott, alci előre néz! Agg szót beszélek, megtanuld: Ha még oly szép volt is a múlt, S az emlék édes, mint a méz, Vissza ne nézzI Ha még úgy el is kérgedett Az eke szarván két kezed: Ki hátrafordul, rég tudod, Az átkozott. Áldott, aki előre néz. Szellő szemedbe fütyörész, Forró a föld, ragyog a menny: Előre menj! Míg a jövendőnek bírod Szegezni márvány homlokod, Nincs addig darvadozni mért. Mi jön, ne kérdd. Régi bölcsesség: ami vár, Réges-régen megírva már Szíved piros redőiben, De nem pihen. A rejtelmes redők alatt Izzik az Elő Gondolat, Amely öröktől örökig Munkálkodik. Eredj és tárt szívvel fogadd, Amit diktál a pillanat. Cselekedd, ami rajtad áll. Nincsen halál. SÍK SÁNDOR
/
