A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
2 Atom-emberelc A világot idegfeszültségben tartó félelmetes aggodalom idején nem szabad a nagy igazságot figyelmen kívül hagyni és nyomatékkai kell hangsúlyozni: -—■ Nem az atom-erőtől kell félnünk, hanem az atom-emberektől! Emberektől, akik olyan civilizációt teremtettek, melyben bombákat gyártanak. Mindig az emberi közrejátszó a felelős a háborús lépésekért, nem az élettelen fegyver. Nyílvessző és ijj hivatásos ijjász kezében nem olyan veszedelmes, mint a vad indiánokéban. Természeti erők nem állnak az erkölcsi törvények hatáskörében, az ember az, aki azokat használja vagy visszaél velük. Az elektromosság hasznos, de nem akkor, ha mindenütt, hol ember letelepszik, „elektromos-széket" táplál. . . A tűz nagy áldás, ha a főzést segíti elő; átok, amikor a gyújtogató egy házat borit vele lángba. Az orvosságok enyhítik fájdalmainkat és ha a gyógyszerész becsületes, bizhatunk benne, ellenkező esetben veszélyessé válhatnának. így az atom-erő is magában véve nem veszedelmes. Az ember az, aki életbiztonságunkat fenyegeti. Miért is fordítják az emberek erőiket ilyen lealázó módon az emberiség kárára? A feleletet magvasan egy mondat adja meg, mely korunkat annyira jellemzi: mert a saját lényege ellen fordult az ember! Az emberiségnek ez az elferdülése három fokon ment keresztül, mig az ember az égi Atya szeretetétől elpártolt. Az első fokon tagadja Isten létet. Mivel az isteni parancsokat kényelmetleneknek tartja, egyszerűen kijelenti: az Isten csak mythos ... A mondavilágba tartozik .. .■ Második fokon tagadja Isten lényegét. Vagyis Istent ellenségének tekinti. A farizeusok annak idején ördögnek tartották az Üdvözítőt. Istent gonosznak és nem jónak képzelték ... A ma kommunistái nemcsak tagadják Istent / amint esetleg csupán az egyszerű ateisták teszik/, hanem harcolnak ellene aktiv ateizmussal, vagy amennyiben létét nem tagadják, elpusztítására törnek. Harmadik fokon az Isten elleni gyűlölet, ember elleni gyűlöletté válik. Az ember, aki Isten megölését kísérelte meg, tovább megy és embertársának életére tör. Röviden: az Isten-tagadás — az ember-tagadáshoz vezet! Isten száműzetése a civilizációból szükségképen a rettenetes és zsarnoki élethez vezet. És az embertárs iránti gyűlölet, mely az Istenszeretet tagadásából következik, a maga végső megnyilvánulását az atom-bombában találja meg. Az ember, aki Istennel nem tudott élni, felfedezi, hogy a földet sem tudja más emberekkel békében megosztani. A kérdést nem lehet megoldani „atom-ellenőrzéssel", sokkal szükségesebb az emberek ellenőrzése. Ha rakoncátlan gyermek kővel bedob egy ablakot, nem a kődarabot fogjuk felelősségre vonni. A gyermeket kell megnevelnünk. . . Nemzetközi szervezetek nem tudják megakadályozni a halál poklának ránkzudulását, ha az ember meg nem tér és újra nem kezdi az Istent szeretni, neki szolgálni ... Ez pedig olyan feladat, amit mindenkinek magának személyesen kell megoldani. Feladat, amit egyetlen „konferencia" sem tud megoldani. Csak ha újra elismerjük, hogy Isten a nagy Teremtő és minden ember értékes előtte, csak akkor tudjuk majd az embereket is szeretni! „Gyakorlatilag" gondolkozó emberek talán azt gondolhatnák, hogy az céltalan volna, ha az emberiségnek csak egyik fele térne ismét vissza Istenhez, mig a másik fele nem szűnne meg gyűlölni őt továbbra is. Van-e okom félteni a kisgyermeket, aki meredek lépcsőn csúszik lefelé, ha látom, hogy édesapja, aki figyelemmel kiséri gyermekét, kezében fogja a zsinórt, melyet gyermeke derekára kötött? Nem kell félnünk a gonosz szivektől, ezeket is látja Isten szeme, mint minden emberszivet. És ha Isten velünk, mit számit akkor az, ha valaki ellenünk van?
