A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
38 ság kerekedik felül. Melegedés helyett inkább a part felé veszi útját és óvatos léptekkel közelíti meg a vezért.- A foglyok megléptek! - szól Haraguro, amint észreveszi maga mellett Kenkacukit, azután egy néma mozdulattal a csónak helyére, majd a tengerre mutat. Kenkacuki hamarabb összeszedte magát meglepetéséből. A hiányzó csónak helyén a lábnyomokat kezdi vizsgálgatnl. Az apály következtében visszahúzódott a víz, és a nyomok világpsan láthatók voltak. Nyilvánvalóan az apály kezdetekor indultak el, jó darabon már úgy kellett a homokon tolniuk a ladikot. Egy, kettő, három, négy öt, számolja a lábnyomokat.... Lehetetlen! - mormolja magában. Újra gondosan számolni kezd. Mégiscsak öten voltak! Rókaeszével rögtön fölfogja a történteket, és palástolatlan gúnnyal kiált Haraguro felé:- Haraguro-döno, rajtunk ugyancsak kifogtak! Gyerekek járnak túl az eszünkön! Akarod tudni, hogy kik szálltak itt csónakba? Megmondhatom. De talán a te agyvelőd is kezd már működni. Eddig, úgy látszik, az éjszakai hideg befagyasztotta. Ide nézz! Világosan meg lehet különböztetni öt ember lábnyomát. Egy közülük gyerek! Emlékszel még arra, hogy amikor ide érkeztünk, a boncot már nem találtuk. De egy gyerek is hiányzott. Mi viszont nem törődtünk azzal a gyerekkel. És most itt láthatod a lába nyomát. Nem gondolod, hogy a három meglépett fogoly, a bonc, a gyerek és az öt lábnyom közt valami összefüggést lehet felfedezni? Szólalj meg már, nemes Haraguro, nagy roninvezér! Haraguro arca még inkább elsötétedett. Meredt szemekkel néz maga elé. Nem felel Kenkacuki gúnyolódására. Egy kézmozdulattal az öreg Tamás kunyhójára mutat:- Menj és gondoskodjál a lovagok tisztességes temetéséről! Becsülettel mentek a halálba. Azt a keresztényt is kapard el valahová. Kenkacuki egy pillanatra habozik. Az se tetszik neki, hogy ilyen kurtán kiadják neki az útját. Meg aztán miféle halottakról van szó? Haraguro mégiscsak tartozna neki közelebbi felvilágosítással is.... De amint a roninvezér baljóslatú arckifejezését látja, nem kockáztat meg semmiféle ellenvetést, hanem szó nélkül a parancs végrehajtására indul. A katonák már mind fenn vannak, és megjegyzéseikből az vehető ki, hogy a vezér furcsa viselkedése nekik is feltűnt. Kenkacuki egyelőre nem felel kérdéseikre. Előbb tisztáznia kell a helyzetet önmaga számára is.
