A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
39 Haraguro nem mozdul helyéről. Allát kezére támasztja és komor tekintettel nézi a tenger sima tükrét, amelyből éppen akkor emelkedett ki a nap vöröses korongja. Eszébe sem jut, hogy az istennőt a szokásos imádsággal üdvözölje. Sőt azt sem veszi észre, hogy a katonák mögötte elmondják köszöntésüket a fölkelő nap felé. Haraguro fejében zagyván kavarognak a gondolatok. Alig negyed óra múlt el hajnali szemle-útja óta, és mégis úgy tűnik fel neki, mintha régmúlt idők elmosódott emlékein jártatná a lelkét. Vagy talán álmodik? Mert mindaz, ami itt történt, nem lehet valóság!... De azok a nyomok ott a homokban nem álom, hanem valóság! És Kenkacuki csúfolódása még most is valósággal szúrja a fülét... Mire fogja még ragadtatni magát az az arcátlan fickó ? Úgy fest az e- gész, mintha az a róka sejtett volna valamit... Nem ő vetette fel a száké-ivás ötletét?...- Korévá sivatta! - és dobbant egyet a lábával. Ő végre is nem fegyőr,hanem katona, vadász! Es most itt van előtte megint a nyom: az a nyom, amelyet néhány napra szem elől tévesztett. Tudja, hogy a keresztény bonc itt van előtte, valahol a tengeren. Azt is tudja, hogy Bucen tartományba akart menni. Az nagy darab föld ugyan, és főleg a partja igen hosszú, de vigye el az ördög őt magát is, meg a katonáit is, ha három napon belül a föld alól is elő nem kotorják azt az öt szökevényt! Megfordul és határozott léptekkel a katonák felé tart. Kenkacuki gúnyolódása felébresztette. Szeméből megint a régi tűz világít. Rátalált önmagára. Kurtán, pattogva adja ki parancsait: A halászok közül az asszonyok és gyerekek ittmaradnak.A férfiak a vezérbárkán fognak evezni. Jól ismerik a tengert és segítségükre lehetnek. Az ellopott bárka legénysége itt marad Higón, és bevárja a további parancsot. Egy másik bárka is itt marad egész legénységével. Tovább kutatnak a szigeten és környékén. Ha tudomásukra jut valami, azonnal küldjenek értesítést Kokurába. Ott hátrahagynak egy őrszemet, aki tudni fogja tartózkodási helyüket. A többi hat bárka legénysége a szökevények üldözésére indul. A vezérbárka Simo- nozekin át megy Kokurába. Egy másik bárka a He-foktól nyugatra kutatja át a tengert. A többit Kenkacuki vezeti. A He-foknál délre fordulnak és végigkutatják a partvidéket. De nem mennek tovább Na- kacukinál. Ha nem találnak semmit, valamennyien térjenek vissza Simonozekibe. Az én bárkáim ott fognak várni, és az a harmadik is, amellyel a szökevények megléptek. Mert biztosan kézrekerítjük ő- ket! Késő este tehát valamennyien összetalálkozunk Simonozeki ki-
