A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
2- Ez még gyengébb ellenvetés, mint az előző. Az ítéletnél Isten sokkal inkább tekintetbe fogja venni az emberi gyarlóságot, mint a- mennyire erre mi képesek vagyunk, amikor a törvényszékeken ítélkezünk embertársaink felett. Pedig a törvényszékek is elismerik az életfogytiglani, sőt a halálbüntetésnek a jogosságát is ! Csak olyan bűnökért fog örök kárhozattal büntetni, amelynek súlyosságát az Egyház tanításából, vagy lelkiismeretünk szavából felismertük, és amelyeket mégis szabadon követtünk el, és halálunkig nem bántunk meg A halál után azonban már nincs lehetőségünk a bűnbánatra, aki tehát életében mindvégig eltaszította magától az Istent, az mindörökké megmarad ebben az állapotban. Ami pedig a büntetés súlyosságát illeti, ez nem a bűnöző kivoltától függ, hanem a megbántott egyén nagyságától és méltóságától. Mivel Isten, felsége végtelen, az Ő tudatos és súlyos megsértése is végtelen sérelem, amelynek csak a végnélküli büntetés felel meg.- De nemde a javítás és az ártalmatlanná tétel a büntetés cél ja? A javítást nem szolgálja az örök büntetés, a bűnös ártalmatlanná tétele pedig megsemmisítésével is végbevihető lenne.- Az emberi büntetésnél szó lehet arról, hogy kizárjuk a büntetés harmadik célját: a megtorlást. Az isteni igazságszolgáltatásnak a- zonban ez is célja lehet! Ami a javítást illeti, igaz, hogy az elkárho- zott bűnösnek semmi haszna sem lesz a pokol szenvedéseiből, de annál nagyobb javító hatása van ennek a földön élő emberekre. Nagyon sok embert tart vissza az örökkétartó büntetés biztos ígérete a bűnöktől és gaztettektől. A megsemmisítés korántsem lenne hatásos visszariasztás a bűnös számára. Ennek az ellenvetésnek igazi alapja az, hogy nem ismerjük el eléggé Isten felségjogait az ember felett. Azt szeretnénk, hogy az ember legyen a legfőbb úr, neki legyen szabad minden, Isten csak arra való legyen, hogy az embert kiszolgálja. Az ember vétkezhessen szabadon az Isten ellen, s az Isten ne tudjon érvényt szerezni teljes uralmának. Az igazság azonban az, hogy az Istennek van rá módja, hogy a konok és megátalkodott embert is térdre kényszerítse és megértesse vele, hogy mily borzasztó rosszat cselekedett, amikor Isten eltaszításával a saját boldogságát taszította el magától.- De nemde ellenkezik a pokol Isten bölcsességével? Mi haszna van Istennek abból,hogy a kárhozott örökké szenved és átkozza Ot? Nemde igaza volt Kálvinnak, amikor az örök tüzet "felesleges kegyetlen kedes- nek" nevezte? Nem volna-e megtel előbb,ha Isten a halál után bizonyos ideig megbüntetné ugyan a bűnöst, de aztán megkegyelmezne neki, új próbának vetné alá, s al kai mat adna neki a megtérésre?
