A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
3- Ez megfosztaná a poklot igazi jelentőségétől. Hiszen ha az embereket a pokol bizonyossága sem tartja vissza néha a bűnöktől, mi lenne akkor, ha a bűnös számolhatna azzal, hogy majd még a halál után is ráér megtérni? Azt mondaná: azért is vétkezem s a másvilágon is vétkezni fogok, hiszen az Isten köteles lesz nekem új és új alkalmat adni a megtérésre, én pedig sohasem térek meg. Mindez a- zonban csak hasztalan ábrándozás, mert a kinyilatkoztatás világosan tanítja, hogy a halállal véget ér a próba. Az ember örök sorsa ebben az életben dől el.- A pokol létezése és a büntetés örökkévalósága is a tévedhetetlen hitigazságok közé tartozik?- Igen. Ennek igazságáról maga a tévedhetetlen Isten biztosít minket. Krisztus ismételten figyelmeztetett minket a pokol létezésére és arra, hogy a kárhozatot a legnagyobb földi áldozatok árán is el kell kerülnünk. De már előzőleg, az Ószövetségben is tudtára adta Isten az emberiségnek a pokol létezését, bár nekik annak mivoltáról nem voltak olyan világos fogalmaik, mint amilyenek nekünk vannak. Az idevonatkozó szentírási idézeteket megtalálhatja a "Nincs pokol!" c. füzetben, amelynek elolvasását nagyon ajánlom.*- Mit tanít az Egyház a pokol büntetéséről,azonkívül, hogy örökkévalóságát hirdeti ?- A pokol legfőbb büntetése nem a tűz, vagy az egyéb érzéki büntetések, hanem annak felismerése, hogy a bűnös végérvényesen eltaszította magától a végtelenül jóságos Istent, aki pedig annyira ment szeretetében, hogy még egyszülött Fiát is feláldozta megmentéséért. Már a földön is a legnagyobb lelki fájdalmak közé tartozik, ha valaki rádöbben arra, hogy súlyosan megbántott egy szeretetreméltó személyt, s már nincs módjában jóvátenni hitványságát. Az elkárhozott lélek szeméről lehull a hályog, amely a földön a bűnt oly kívánatosnak tüntette fel, s belátja, hogy mily végtelenül ostoba volt, amikor örök boldogságát végérvényesen eltaszította magától, rövid ideig, vagy csak pillanatokig tartó földi gyönyörökért. Atkozni fogja saját magát és mindazokat, akik bűnre csábították, mégha a földön szeretteinek, kedves rokonainak is tartotta őket. A bűnbocsánat alkalmainak végleges eljátszása észbontó kétségbeesésbe kergeti őt, amelyben még Istent is átkozza. De mindhiába! Ez a legkisebb enyhülést sem hozza számára, és ez az észbontó, őrjöngő állapot nem * Megjelent A Szív 1959. decemberi számának mellékleteként, és 10 centért külön is kapható A Szív Kiadóhivatalában.
