A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-04-01 / 4. szám
az előadásra megy, úgyhogy szívesen felveszi kocsijára. A férfi elfogadta a meghívást. Nem sok a remény, hogy minden alkalommal el fog jönni, de talán jövőre sikerül meggyőzni őt arról, hogy érdemes elejétől-végig résztvenni az előadássorozaton. Több esetben megtörtént, hogy a feleség nyitotta ki az ajfót, s mikor megmondták neki, hogy mi járatban vannak, változatlanul ezt a választ kapták: nDe hiszen ő nem katolikus." Erre azonban már készen álltak a válasszal: "Éppen azért akarunk beszélni vele. Meg a- karjuk hívni őt az ismeretterjesztő előadásokra. " Egy helyen örömmel üdvözölte szándékukat az asszony:"Remélem, hogy sikerrel jár vállalkozásuk. En ismételten megpróbáltam, de sikertelenül. Reméltem, hogy jön majd valaki, aki segíteni fog meggyőzni őt." A férj azonban nem volt otthon, úgyhogy máskor kellett visszatérniük, "imádkozni fogok sikerükért" - ígérte az asszony búcsúzáskor. Hetekkel később végre otthon találták a férjet. Nagyon kedvesen fogadta őket, és az este nagyrészét nála töltötték, mert beszélgetni akart a katolikus vallásról. Az előadások estéjén azonban dolgozott. Megígérte viszont, hogy megváltoztatja majd munkarendjét - saját üzeme volt - és a harmadik előadástól kezdve már rendszeresen járt az előadásokra. Sőt beiratkozott az egyházközségi sportegyesületbe is. Mindebből talán úgy látszik, mintha mindenütt sikerrel jártak volna. Egyáltalán nem. Voltak, akik visszautasították őket, de sokkal kevesebben, mint amennyire számítottak. Egyesek vitatkozni szerettek volna velük, de ez elől ügyesen kitértek. Ellenségesen azonban sehol sem fogadták őket. Valaki visszautasította őket, de említette, hogy barátai között papok is vannak. Igyekeztek meghívni őt papbarátain keresztül. Mások rövidesen ki akarták tenni a szűrüket. Ők azonban nem zavartatták magukat emiatt, hanem elmondták jövetelük okát. A meghívás után otthagytak egy füzetet és udvariasan megköszönték, hogy feláldozták idejüket meghallgatásukra. Egy helyen azzal fogadta őket az illető: "Csak két-három percem van, mert épp arra készültem, hogy elmegyek hazulról. " A három percből húsz lett és a végén ő kérte őket a búcsúzáskor: "Ne siessenek, öröm volt önökkel beszélni!" Ami pedig a beszélgetést illeti, ő beszélt szinte az egész idő alatt. Elmondta, hogy egy olyan szervezethez tartozik, amely ellenszenvesen viselkedik a katolikus Egyházzal szemben, de ő személyesen mindig rokonszenvezett az Egyházzal. Félt azonban attól, hogy ha érdeklődni kezd iránta, nem tud szabadulni tőlük. Erre biztosították őt arról, hogy semmiféle kötelezettséget sem vállal azzal, hogy meghallgatja az előadásokat, és A Szív 6
