A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-04-01 / 4. szám

iskolába, és más szentséget sem vettem fel még. Szíves örömest elmegyek majd az előadásokra!" Erre rögtön bebiztosították a váratlan jóeredményt, és feljegyezték telefonszámát, megígérték neki, hogy az előadások megkezdése előtt néhány nappal felhívják majd őt, és az első előadásokra majd elviszik őt autóval és haza is hozzák utána. Vérmes reményekkel kopogtattak be ezután a második címre, biztosan számítva arra, hogy a 34 címből legalább 30-an el fogják fogadni a meghívást.

Hamarosan kiábrándultak. A következő címen egy fiatalember fogadta őket, aki házaló ügynök volt, és egyáltalán nem érdeklődött semmiféle vallás iránt. Kijelentette, hogy ő lutheránus, de saját vallását sem gyakorolja. Ha felesége katolikus életet akar élni, ő azt nem akadályozza, de az ő életébe ne avatkozzék bele senki. Nem volt más hátra, mint hogy udvariasan elköszöntek tőle, de azért emlékbe otthagytak egy kis füzetet, amelyre ráírták nevüket és telefonszámukat. Ez más hasonló esetekben nem egyszer meghozta az eredményt. Az illető elolvasta a füzetet, megváltoztatta véleményét és jelentkezett, hogy részt akar venni az előadásokon.

Egy harmadik esetben a férfi a gyermekekre vigyázott és nem ért rá arra, hogy látogatóival beszélgessen. Kérte őket, jöjjenek vissza máskor. Megígérték, de négyszer hiába kísérleteztek vele, nem találták otthon.' Már fel akartak hagyni a reménnyel, mikor az ötödik látogatásra mégiscsak otthon találták. Egy egész óráig beszélgettek, nagyon kedélyesen. Végül a férj megjegyezte:"Azt hiszem az embernek illik tudni valamit felesége vallásáról. Elmegyek azért, de ez nem jelenti azt, hogy én át akarok térni." Az első előadás után kijelentette, hogy nagyon örül annak, hogy eljött. A második héten még inkább növekedett lelkesedése. A harmadik héten már nem csak e- gyedül jött, hanem magával hozta egy másvallású barátját is. Jelenleg - amikor ezt abeszámolót írták - mindketten buzgón tanulmányozzák a katolikus vallást.

Talán a legérdekesebb eset egy 60 éves férfi volt, aki azzal szabadkozott, hogy az előadások estéin neki más otthoni elfoglaltsága van. Családja kitűnő katolikus nevelésben részesült, de ő nem érdeklődött a katolikus hit iránt. Igyekeztek rábeszélni őt arra, hogy legalább néha jöjjön el az előadásokra. Az első alkalommal nem jött el. Erre írtak neki néhány sort, barátságosan hivogatva őt a következőre. Arra sem jött el. A harmadik előadás előtti napon egyikük felhívta őt telefonon. Még mindig elfoglaltságára hivatkozott. nDe azért nem felejtettem el a meghívást" - biztosította őt. Két hét múlva újból felhívta őt, s megjegyezte, hogy útja éppen háza előtt vezet el, amikor /959. április

5