A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-12-01 / 12. szám

/959. december

33

Magától értetődő, hogy a modern "írástudók" is élénken tiltakoznak a vád ellen, hogy ők vak vezetők. Ugyanígy tették ezt a Krisztus korabeli"írástudók" is: "Csak nem vagyunk mi is vakok?" kérdezték szemtelenül Jézust. S ő megválaszolt nekik:

"Ha (hibátokon kívül) vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mond/átokt "Látunk". Ezért megmarad bűnötök." (János 9, 40.)

Ezek a szerencsétlen vak vezetők azt képzelik, hogy ők az emberiség legnagyobb jótevői lettek azáltal, hogy híveik hittankönyvében is imakönyvében meghamisították a pokol fogalmát és igyekeztek elhitetni velük, hogy nem kell félniük az örökkétartó büntetéstől. Nem veszik észre, hogy a Sátán játszik velük szembekötősdit, és talán a- karatlanul és öntudatlanul is az ő engedelmes eszközeivé váltak.

A Sátánnak legfőbb érdeke ugyanis az, hogy letagadj a saját létezését és a pokol létezését egyaránt.

Hasonlít ebben a Sátán eljárása a pókéhoz. A pók is elbújik a levelek közé, hogy a gyanútlan legyek ne is vehessenek tudomást létezéséről. Hálóját is olyan finom szálakból és olyan ügyesen feszíti ki, hogy a legyek teljesen szabadnak érezhetik magukat, azt "hiszik',' repülhetnek bármerre, amerre csak vágyaik vezérlik őket. Csak a- mikor beleragadtak a finom, de annál erősebb pókhálóba, akkor rohan oda szélsebesen a pók, hogy a kötelékeket még szorosabbra fonja és lehetetlenné tegye a szabadulást. Utána elviszi zsákmányát rejtekhelyére, hogy a többiek észre ne vegyék, hogy mi történt és továbbra is teljesen "szabadon" röpködjenek.

Ugyanígy jár a szerencsétlen ember is, aki azt hiszi, hogy most már szabadon követheti szenvedélyeinek,bűnös vágyainak szavát, hiszen nagy baja úgysem lehet, legfeljebb kissé megpirongatja majd a jóságos Isten, de a vége úgyis jó lesz. Mily nagy lesz majd az ilyen lélek megdöbbenése, ha a halála utáni pillanatban fülébe csendül a Sátán diadalmas gúny-kacaja és ott találja magát a soha véget nem érő örök gyötrelmek helyén: "a kénkővel égő tüzes tóban. " Elképzelhetjük, milyen dühhel fog nekiesni ugyanott gyötrődő "hittudósának" aki őt félrevezette, s ide juttatta.

Mi, katolikusok, adjunk hálát az Úr Jézusnak, hogy sziklára építette Egyházát, és a Szentlélek állandóan őrködik felette, hogy ilyen tévedésbe sose essék bele, hanem mindig a helyes utat mutassa híveinek. Karácsony ünnepén pedig kérjük buzgón a kis Jézust, hogy legyen Ó igazi vezetője a tőlünk hibájukon kívül elszakadt protestáns testvéreinknek is, és vezesse őket vissza Egyházába, hogy ismét egy Akol legyen és egy Pásztor.