A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
34 A Szív Az első vértanú Karácsony másodnapján piros színbe öltözik a pap és a templom: Szent István ünnepét üljük, aki a vértanuk hosszú sorában elsőnek adta életét az Úr Jézusért. A mise szentleckéjét az Apostolok Cselekedeteiből vesszük, amely leírja Szent István vértanuságának történetét. A fiatal Egyház növekvésével az apostolok munkái is megszaporodtak. Ezért hét segítőtársat választottak, akik között hamar kitűnt buzgóságával István. Lelkesedése és a munkáit kísérő csodák azonban a zsidók irigységét is felkeltették. A főtanács elé idézték a bátor diakónust, aki az ítélőszék előtt sem ijedt meg, hanem kemény beszédben ostorozta a zsidók hitetlenségét és bűneit, majd pedig hóhérainak megbocsátva szenvedte el a vértanúhalált, megköveztetése által. Önkéntelenül felmerül a kérdés: miért ünnepeljük Szent István vértanuságát éppen Karácsony másodnapján, közvetlenül a Megtestesülés ünnepe után? - Sokatmondó feleletet kapunk a kérdésre, ha felütjük a Szentírásban Jézus szenvedéstörténetének és Szent István vértanuságának a leírását, és figyelemmel kísérjük a feltűnő hasonlóságot a két esemény között. Az Úr Jézus szenyedéstörténetében olvassuk: "Hamis tanúságot tettek ellene. - Mi hallottuk, hogy azt mondta - Lerontom ezt a kézzel épített templomot...." (Márk 14, 57-58) Az Úr Jézus így szólt bíráihoz: "Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható jobbján és eljön az ég felhőin. " (Márk 14, 62) Szent István így szólt bíráihoz: "Bizony látom a megnyílt eget s az Emberfiát, amint az Isten jobbján áll. " (Ap. Csel. 7,56) Az Úr Jézusnak is, Szent Istvánnak is ez volt az a mondata, a- melyen végképpen megbotránkoztak a zsidók, és mind a kettőt a városon kívülre vitték, hogy megöljék.