A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

MIT NE GYÓNJUNK MEG?

131

5) tudatlanság, valamint a szándéktalan feledékenység, amely a leglelkiismeretesebb önvizsgálat után is erőt vehet az emberen.

Az erkölcsi nehézségek esetei:

1) Ha a gyónási titok veszélyben forog, mert mások meghallanák bűneinket. Ennek oka lehet, hogy a gyónásra várakozók túlközel állnak a gyóntatószékhez, vagy a kórházban a betegek közel fekszenek egymáshoz, vagy az is, hogy nagyothall a gyóntató és félhangosan kellene gyónnunk. Ilyenkor tehát megengedett, hogy csak általánosságban vádoljuk magunkat súlyos bűneinkről. (Ahol nincs zárt gyóntatószék, ott a gyónók legalább 3-4 lépésnyi távolságra álljanak a gyónótól, nehogy gátolják őt a gyónásban.)

2) A teljes gyónás kötelezettsége továbbá megszűnik mindannyiszor, valahányszor abból akár a gyónónak, akár a gyóntatónak nagy testi, lelki, vagy becsületbeli kára eredne, vagy botrány következnék. Az aggályosak többnyire fel vannak mentve a minden részletre kiterjedő gyónástól, amely nekik felesleges kínokat, s lelki-testi kárt okozna.

A fizikai, vagy erkölcsi nehézség azonban csak annyira ment fel a gyónás teljessége alól, amennyire lehetetlenné teszi azt a gyónó számára. A gyónónak tehát legalább annyit meg kell tennie, amennyit megtehet. Az akadály elmúltával pedig a meg nem gyónt bűnanyagot, jóllehet már meg van bocsátva, bele kell foglalnia legközelebbi gyónásába, amelyben nem gátolják már hasonló nehézségek.

Mif ne gyónjunk meg?

A szentgyónás a bűnbocsátás szentsége, tehát mindaz, ami nem bűn, vagy nem áll kapcsolatban a bűnökkel, nem tartozik hozzá. Ha tehát nincs bűnünk, ne kezdjük felsorolni erényeinket, vagy családtagjaink, szomszédjaink bűneit, mert ezzel ellopjuk a gyónásra várakozók idejét. Ha családi nehézségeink vannak, ne a gyóntatószékben igyekezzünk kipanaszkodni magunkat, hanem beszéljük meg nehézségeinket imáinkban Istennek, vagy ha tanácsra szorulunk, menjünk el a plébániára, s ott kérjünk útbaigazítást.

Nagyon helytelen tehát azok eljárása, akik a gyóntatószékben kezdik lelkiismeretvizsgálatukat ilyenféleképen: "Misét nem mulasztottam, pénteken húst nem ettem, senkit meg nem bántottam, stb. stb. " Ha nincs súlyos bűnünk, és bocsánatos bűneinket sem vesszük észre, ismételjük meg gyónásunkban valamely már meggyónt bűnünket és kérjünk érte újabb elégtételt, mint ezt már előzőleg kifejtettük.