A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
116 ISTEN IRGALMASSAGA Másféle elvek szerint kell eljárnunk, ha a felől kételkedünk, hogy beleegyezésünket adtuk-e a bűnbe? Ezt a kételyt az általános, megszokott lelkiállapot figyelembevételével kell eloszlatnunk: A gyengéd lelkiismeretűek, akik általában készebbek meghalni, mint Istent súlyos bűnnel megbántani, erkölcsileg bizonyosak lehetnek, hogy nem estek súlyos bűnbe. Tehát nem kötelesek meggyónni az ilyen bűnt. A táglelkiismeretűek azonban általában véve kötelesek az ilyen kétes bűnök meggyónására, mert ha bele szoktak egyezni az ilyen kísértésekbe, joggal feltehető, hogy a kérdéses esetben is beleegyeztek abba. Amint látjuk, a valóban kétséges bűnök meggyónása szorosan véve nem kötelező. Hozzátesszük azonban: az aggályosak esetét kivéve, mindig felette ajánlatos. Aki lelki békéjét, derűjét és a tökéletességben való haladását nagyrabecsüli, jól teszi, ha kétséges bűneit meggyónja, világosan megemlítve, hogy azokat kétségeseknek tartja. Ha azonban ezt elmulasztaná, nagyobb lelki veszélytől emiatt nem kell félnie. Bocsánatos bűnök Ha lelkiismeretvizsgálat közben halálos bűnt fedeztünk fel, akkor bocsánatos bűneink meggyónására nincs szükség. De ha örömmel és Isten iránti hálás lélekkel megállapíthatjuk, hogy utolsó gyónásunk óta halálos bűnt nem követtünk el, akkor vegyük sorra bocsánatos bűneinket, hogy azok meggyónása által biztosítsuk megbocsátásukat és a legyőzésükhöz szükséges különleges kegyelmeket. Önmagában véve azonban kijelenthetjük, hogy ebben az esetben nincs szükségünk a gyónásra. Az első öt-hat században a hívek csak akkor mentek gyónni, ha súlyos bűnt követtek el. A bocsánatos bűnök eltörlését ugyanis más alkalmas eszközzel is elnyerhetjük, így az imával, böjttel, jótékonykodással és főleg a gyakori szentáldozással. Nagyon hasznos azonban, ha nem csak akkor megyünk gyónni, amikor halálos bűnt követtünk el, hanem hetenként, vagy havonként rendszeresen gyónunk, még akkor is, ha csak bocsánatos bűnök terhelik lelkünket. Ha azonban valami akadályozna minket a szentgyónásban, pusztán bocsánatos bűneink ne tartsanak vissza minket attól., hogy naponta, vagy legalábbis minden vasár- és ünnepnap szentáldozáshoz járuljunk.
