A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
115 Ha ezekre a pontokra figyelünk, akkor megkíméljük magunkat is és a gyóntatót is attól, hogy kérdéseket tegyen fel a bűnök körülményeire és számára vonatkozólag, és utána nem fogunk lelkiismeret - furdalást érezni, hogy felületesen és hiányosan végeztük gyónásunkat. Kétes bűnök Lelkiismeretvizsgálat közben megeshet velünk, hogy egyes bűneinkről nem tudjuk biztosan megállapítani, vajjonhalálosanvétettünk-e velük, vagy csak bocsánatos bűnökről volt-e szó, vagy talán egyáltalán nem is követtünk el bűnt. Háromféle szempontból merülhet fel kétség valamely bűnt illetőleg. Kételkedhetünk, hogy 1) elkövettük-e a bűnt, vagy sem, 2) amit elkövettünk, bocsánatos bűn volt-e, vagy halálos, és 3) meggyóntuk-e a kérdéses bűnt, vagy pedig nem. Az általános szabályt: "kétes törvény nem kötelez", könnyen alkalmazni tudjuk az első és a harmadik pontra, és ha komoly kételyünk merül fel, hogy a bűnt elkövettük-e, vagy meggyóntuk-e, akkor nem vagyunk kötelesek azt meggyónni. A kétséges bűnöket Isten a meggyóntakkal együtt megbocsátja. A második pontra nézve kettős oka lehet kételyünknek. Vagy a felől kételkedünk, hogy az illető bűnt a katolikus erkölcstan halálosnak számítja-e, vagy ha erről biztosak vagyunk, esetleg kétely merülhet fel, hogy a kísértésbe beleegyezésünket adtuk-e, vagy sem. A bűn súlyos, vagy bocsánatos voltában való kétely esetén azok, akik járatlanok a lelki dolgokban, kötelesek a bűnt meggyónni, mert a tudatlanság nem lehet elég ok arra, hogy esetleg súlyos kötelezettségük alól kibújjanak. A lelkiismeretvizsgálatkor felmerülő kételyükből esetleg arra is következtethetnek, hogy az illető bűnt, annak elkövetése előtt is súlyosnak tartották, s emiatt valóban súlyosan vétettek vele. Mivel a jövőben ilyen kétes lelkiismerettel nem cselekedhetnek, kötelesek arra, hogy a gyóntatótói megkérdezzék, hogy vájjon az ilyen bűnök súlyosak-e; vagy pedig megfelelő könyvekből szerezzék meg a szükséges ismereteket. Azok, akik jártasak az erkölcstan kérdéseiben, ilyen kételyeiket valódi kételynek tekinthetik, és nem kötelesek meggyónni ezt a bűnüket. Az aggályos lelkületűek akkor járnak el helyesen, ha kétes bűneiket nem gyónják meg, bármennyire erős is bennük az alaptalan félelem, hogy talán mégis súlyos bűnök voltak azok. KÉTES BŰNÖK
