A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
114 ISTEN IRGALMASSAGA Némelyik súlyos bűnnél valamilyen körülmény még súlyosabbá teheti a bűnt, sőt a bűn faját is megváltoztathatja. Így például a pa- ráznaság bűne a házasfél esetében a házasságtörés bűnévé változik át, a lopás bűne a templomi lopás esetében szentségtöréssé változhat, stb. Azért a hatodik parancs ellen elkövetett bűnöknél mindig félreérthetetlenül hozzá kell tenni, hogy azt valaki egyedül követte-e el, vagy mással, s ez utóbbi esetben azt is meg kell mondania, hogy bűntársa férfi volt-e, vagy pedig nő, és hogy a gyónó, valamint bűntársa házas-e? Ezt egészen röviden kell csak jelezni, pl. így: tisztátalan cselekedetet követtem el önmagámban, vagy vétettem tisztátalan cselekedettel egy házas férfivel, én hajadon vagyok, stb. A bűntárs nevét sohasem vagyunk kötelesek megmpndani. Azt azonban okvetlenül említeni kell, ha valaki egy pappal vétkezett a tisztaság ellen, mert ez a szentségtörés bűnét is hozzáadja a pa- ráznaság bűnéhez. Ugyancsak meg kell említeni, ha valaki papot rágalmazott meg, vagy testileg bántalmazott. Továbbá a halálos bűnnél azt is meg kell állapítanunk, hogy hányszor követtük el azt utolsó gyónásunktól fogva. Ennek döntő fontossága van a gyónás érvényességének szempontjából. Gyónásunk csak akkor érvényes, ha minden súlyos bűnünket belefoglaljuk, amelyre még nem kaptunk feloldozást. Ha tehát valaki tízszer mulasztott szentmisét, s noha ezt jól tudja, gyónásában mégis csak "körülbelül háromszor"-t említ, akkor egész gyónása érvénytelenné válik. Ha tehát pontosan tudjuk, hogy egy bűnt hányszc ' vettünk el, akkor pontosan meg kell mondanunk a számot. Ha pontosan nem emlékszünk rá, akkor legalább megközelítőleg meg kell mondanunk, hogy összesen körülbelül hányszor követtük el a bűnt, vagy hetente, havonta körülbelül hányszor vétkeztünk ezen a módon. A bűnök számát túlozni sem szabad. Ha tehát valaki csak körülbelül tízszer vétkezett valamivel, nem gyónhatja, hogy "huszonötször" követte el a bűnt. A súlyos bűnt elkövethettük gondolatban, vágyban, szóban, vagy cselekedetben. Ezek a bűn különböző fokozatait alkotják, és mindig a szerint kell meggyónnunk bűnünket, hogy meddig mentünk el a bűn fokozataiban. Pl. aki lopott valamit, nem elégedhet meg ilyen vallomással: "megkívántam más jószágát", hanem világosan be kell vallania, hogy pl. "jogtalanul elvettem más pénzéből 10 dollárt. " Az viszont magátólértetődő, hogy ha pl. cselekedetben elkövettünk egy bűnt, akkor azt a gondolatban és vágyban is elkövettük. Ezért nem kell a megelőző fokozatokról is vádolnunk magunkat.