A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
104 ISTEN IRGALMASSAGA A belső bűnbánót Szent Ágoston így írja le a belső bűnbánatot: "Ez az indulatok megfékezésében áll: ha rossz szokásaink ellen mindennap harcolunk, rosszrahajló akaratunkat következetesen leküzdjük, a helytelen, elhamarkodott ítélkezést elkerüljük, haragunkat és türelmetlenségünket legyőzzük, nyelvünket, szemeinket és vágyainkat féken tartjuk. Aki így cselekszik, áttöri szenvedélyeinek falát és erőszakkal emelkedik fel a mennybe. " (V. ö. Jézus szavaival: "A mennyek országa erőszakot szenved és az erőszakosok ragadják el azt."- Máté 11,12.) Nyilvánvaló tehát, hogy a belső bűnbánat ezerszerte fontosabb, mint a külső vezeklés, amely csak út, eszköz arra, hogy a belsőre eljussunk. A külső vezeklés a belső bűnbánat nélkül csak a fakírok önkínzásához, állatidomításhoz hasonlít, erkölcsileg értéktelen. Ha egészségünk gyengesége miatt a külső vezeklésre nincs módunk, pótolhatja azt a lelki összeszedettség, a teremtményektől való szent függetlenség, a szívtisztaság, alázatosság, engedelmesség. A belső bűnbánatot viszont semmi sem pótolhatja. Keresztes Szent János szerint "többet halad az ember egy hónap alatt, ha indulatait állhatatosan féken tartja, mintha esztendők során át szigorú külső vezekléssel sanyargatja testét. Ez utóbbihoz ugyanis nemritkán önszeretet és hiúság is keveredik. " A belső bűnbánatot akkor gyakoroljuk, ha elmélkedünk vétkeink súlya, rútsága felett, megvizsgáljuk lelkiismeretünket, töredelmesen megbánjuk bűneinket, komolyan elhatározzuk életünk jobbítását, s ha a feladott elégtételt elvégezzük. Ide számíthatjuk azt is, ha valaki nyíltan és őszintén feltárja lelkét lelkiatyja előtt. A vezeklés belső és külső cselekedetei által biztosítjuk lelkünk uralmát érzéki természetünk felett. Sok kegyelmet is kiesdhetünk ezáltal Istentől. Lelkünk felvilágosodik, akaratunk hatalmas lendülettel tör a jóra, a kétségek, aggályok eloszlanak, a kísértések enyhülnek, vagy elmaradnak. Szépen kifejezésre juttatja ezt az Egyház a nagyböjti prefációban:"lsten, ki a testi böjt által a vétket megtöröd, a szellemet felemeled, erényt s jutalmat adsz __" Isten, ha az Ő kedvéért az érzéki örömökről lemondunk, bőséges lelki örömmel szokott kárpótolni. De ez a lelki tökéletesedés útja is. Minden igazi reformátor azzal kezdte, hogy elsősorban önmagát reformálta meg, s csak azután hirdette másoknak is a bűnbánatot. Főképen ékesenszóló példája ennek Keresztelő Szent János, Szent Ignác, Szent Teréz és Szalézi Szent Ferenc élete és reformja.
