A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
102 ISTEN IRGALMASSAGA A búcsúk A keleti Egyházban csak két évszázadon át gyakorolták a nyilvános bűnbánatot, a nyugati Egyházban azonban, bizonyos módosításokkal, egészen a nyolcadik század végéig fennmaradt. A kilencedik századtól kezdve azonban rohamos hanyatlásnak indult a nyilvános vezek- lés, mert csökkent a bűnbánat szelleme. Ez arra kényszerítette az Egyházat, hogy a szigorú vezeklést enyhébb gyakorlatokkal és áldozatokkal helyettesítse. Aki böjtölni nem tudott, az annál többet imádkozott, vagy alamizsnálkodott. Az így begyűlt összegeket az Egyház közcélokra, nevezetesen templomok és kolostorok építésére fordította. Így pl. a párizsi Notre-Dame templom az ilyen pénzáldozatoknak köszönheti létezését. A vezeklés pénzzel való megváltásának lehetősége számos visszaélésre vezetett. A gazdag bűnös könnyen lerótta vezeklését, sőt, ha kellett, fizetett, hogy mások böjtöljenek és ostorozzák magukat helyette. Hiába! A gyarló ember kezében még a legfenségesebb dolog is elsekélyesedhetik! A vezeklés vágya, ösztöne, szükségérzete azonban sohasem halt ki egészen az ember leikéből. Elénk bizonyság erre a kereszteshadjáratok története, amelynek párja nincs a világtörténelemben. A pápa - II. Orbán - ugyanis felszólította a bűnösöket, hogy bűneikért való elégtételül vegyenekrészt a Szentföld felszabadítására indított hadjáratban. A tolvajok, rablók, kalózok és az elvetemült emberek hosz- szú sorai indultak útra, miután bűneiket megvallották és megutálták, hogy azokért elégtételt adjanak. Igen sokan tiszta idealizmusból és buzgalomból csatlakoztak ehhez a vezeklő vállalkozáshoz. A kereszteshadjáratok fénye mellett minden elfogulatlan szemlélődő meggyőződhetik arról, hogy ha a középkornak voltak is nagy hibái, de voltak nagy, fenséges erényei is, amelyek előtt tisztelettel kell meghajolni. Ha voltak durva vétkei, de volt magasztos lelki ereje is, azokért vezekelni. A nyilvános vezeklés kora ezzel lejárt. Nyoma azonban még ma is megvan a vezeklést helyettesítő jócselekedetekben, imákban, amelyekhez az Egyház, Krisztus és a szentek érdemeinek kegyelemkincstárából, különböző búcsúkat csatolt. Régen általános vezeklési mód volt a hét éven és hét nagyböjtön keresztül tartott bűnbánat. A mai hét éves és hétszer negyvennapos búcsú ugyanannyi ideigtartó büntetés elengedését jelenti, mint amennyiért régen a fenti módon vezekeltek ugyanennyi időn keresztül. Téves tehát az a felfogás, amely szerint a tisztítótűz ideje rövidül meg ennyivel, annál is inkább, mert halálunk után az idő fogalma egyszerűen megszűnik.
