A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

94

A szentáldozás hatása

Könnyen meggyőződhetünk a gyakori szentáldozás fontosságáról, ha szemügyre vesszük a szentáldozás gyümölcseit.

Az Oltáriszentség eltér a többi szentségtől abban, hogy maradandó jellegű. A többi szentség addig létezik, amíg kiszolgáltatják. U- tána már csakhatásai maradnak fenn. Az Oltáriszentség ezzel szemben a szentmise alatt, az átváltoztatás következtében jön létre, és szentség marad mindaddig, míg a színek fel nem bomlanak. Hatását pedig csak később - esetleg hetek múltán - fejti ki, amikor az áldozó magához veszi. Az Úr Jézus ugyanis a szentáldozás gyümölcseit szent teste és vére magunkhozvételéhez kötötte: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom az utolsó napon. " (János 6, 54.)

Ebből következik, hogy csak az részesül az Oltáriszentség szentségi kegyelmeiben, aki a szentostyát lenyeli. Ezt nevezzük ugyanis evésnek. Ha tehát valaki megvárja, míg szájában felbomlik a szentostya, már nem az Úr testét és vérét veszi magához, hanem csak a visszaváltozott bomlástermékeket, s így a szentségi kegyelmekben sem részesül. Gyomrunkban 8-10 perc után kezdődik meg ez a bomlási folyamat. Különös buzgósággal és áhítattal töltsük imában ezt a 8-10 percet, amíg az Úr Jézus rendkívüli módon van jelen bennünk.

"Ó csodálatos szeretet! - kiált fel Aranyszájű Szent János - az Úr önmagát adja nekünk a legméltóságosabb Szentségben. Mindent odaad, amije csak van, úgy hogy nincs többé mit adnia... O, bámulatos csodája a szeretetnek! Az az Isten, aki ura mindeneknek, a mi tulajdonunk lesz!" Vegyük sorra ezeket a csodálatos adományokat.

Elsősorban a bennünk lévő isteni élet fenntartója és erőforrása ez a mennyei Kenyér, "itt a mennyből alászállott kenyér, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él." (Ján. 6, 50-51.) Istengyermeki életünket a keresztsében kaptuk, s ha elvesztettük ismét, a bűnbánat szentsége által visszaszerezzük. Nem vagyunk azonban képesek megtartani, hanem előbb-utóbb ismét súlyos bűnbe esünk, hacsak nem tápláljuk, nem erősítjük lelkünket az Ol- táriszentséggel. Attól hosszabban elmaradni valóságos lelki öngyilkosság: "Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek. " (Ján. 6, 53.)

AZ ÉGBŐLSZALLOTT KENYÉR