A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

A SZENTÁLDOZÁS HATÁSA

95

Azok a katolikusok tehát, akik azzal védekeznek, hogy számukra lehetetlen a tiszta élet, lehetetlen Isten parancsainak megtartása, alátámasztják ezzel Krisztus Urunk nagyon komoly figyelmeztetését. Magától értetődő, hogy lehetetlen ez, ha nem gyónják meg szívbeli töredelemmel és a javulás őszinte vágyával bűneiket, és ha nem táplálják rendszeresen lelkűket a s zentáldozással. Éppoly lehetetlen az ilyen számára az erkölcsös élet, mint amily lehetetlen a komoly munkabírás és testi egészségének fenntartása annak számára, aki csakannyiszor eszik, ahányszor ők a szentáldozáshoz járulnak. Ha nem lenne oly égető szükségünk a szentáldozásra-, az Ur Jézus nem hangsúlyozná ezt oly nyomatékkai, oly világosan és határozottan!

A szentáldozás második, ugyancsak lényeges gyümölcse a Krisztussal való szoros egyesülés, összeforrás. Sokkal szorosabb egységről van itt szó, mint ami a barátokat összeköti egymással. A Szentatyák a kovásznak a liszttel való elegyedéséhez, a szőlővesszőnek a tőkével való összeforrásához, az áttüzesedett vashoz, két gyertya összeolvadásához hasonlítják. Ezek a hasonlatok azonban csak megsejtetik velünk ezt a fenséges titkot, megmagyarázni nem képesek. A természetben ugyanis nincs oly szoros egyesülés, mint aminőt a szentáldozás Krisztus és a lélek között létesít. "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne. " (Ján.6, 56.) "Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. En vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. " (Ján. 15, 4-6.)

A szentáldozásnak ebből a két főhatásából következnek egyéb gyümölcsei is. Így az, hogy gyengíti a testi szenvedélyek követelőzését, sőt esetleg fokozatosan teljesen ki is oltja érzékiségünket. De még ha a kísértések nem szűnnek is meg teljesen, akkor sem lesznek oly erősek, hogy ne tudnánk győzedelmeskedni felettük. Megértjük Szent Pál buzdításának igazságát: "Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, s ne engedelmeskedjetek kívánságainak. Tagjaitokat ne vessétek oda a gonoszság eszközéül a bűn szolgálatára, hanem, mint a halálból életre keltek, adjátok át magatokat az Isten szolgálatára, tagjaitokat pedig az igazság eszközéül az Istennek. A bűn ugyanis már nem lesz úrrá rajtatok, mert nem a törvény alatt, ha