A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
"Milyen igazságosan büntet minket tévedéseinkért Franciaország széthullása!" "Ma alig-alig értem meg, amit már gyermekkoromban meg kellett volna értenem: Jézus törvényének igazi jelentését, a szeretet, az önmegtagadás, az odaadás és az áldozat törvényét." 1940. december 16. "Mennyire elvakult az értelmiség! En magam sem láttam át. .. A jelen civilizáció nagy tévedése az volt, hogy az elsőbbséget az értelmi és a szociális fejló'désnek adta... Ismerni akarjuk az élet értelmét. Képtelenek vagyunk életünket irányítani, ha nem tudjuk mi az értelme, és ha nem tudjuk, hogy mit jelent a halál." A lelkiválság feloldása 1943 októberében írja Dom Alexis a LOURDESI UTAZAS bevezetőjében: "Dr. Carrel Saint-Gildas szigetére hívott. Hosszan beszélgettünk. Úgy látszott, hogy sejti közeli halálát. Békésen elfogadta, de azért hozzátette: "Azt szeretném, hogy Isten még 10 év munkaidőt adjon. Mindazzal, amit tanultam, s amit tapasztaltam, azt hiszem sikerülne tudományosan bebizonyítanom a szellemi és az a- nyagi világ között fennálló viszonyt és így bemutatnom, mennyire igazat mond és mennyi jót tesz a kereszténység." Hogyan magyarázzuk meg ezek után a már említett következetlenséget? "Miként maradhatott idegen, - írja Dom Alexis egy levélben - egy ennyire mélyen vallásos ember számára a gyakorlati vallásosság? Az emberi tekintet nem akadályozta benne. A- mikor Franciaországban tartózkodott, minden vasárnap résztvett a szentmisén, és amikor Saint-Gildas-i kápolnájában bemutattam a szent áldozatot, mindig jelen volt." "Néhány nekem tett nyilatkozata nyomán a következő magyarázatot adnám válaszul: Gyakran látta, hogy a vallásgyakorlat sokaknál nem más, mint szokás és külsőség; hogy a templombajárók közül sokan egyáltalán nem keresztények, mert számukra csak egy dolog a lényeg, a gyakorlat, a külső gyakorlat, amely semmi hatással sincs belső életükre. Ebből levonta azt a téves következtetést, hogy a vallásgyakorlat nem is fontos. " "Szükségét nem látta be. Számára a vallás más volt: az Isten i- mádása lélekben és igazságban. S amint hosszú éveken át a körülmények lehetetlenné tették számára a rendszeres vallásgyakorlatot, vallási életét másként rendezte be. Élete végéig megmaradt a maga sajátos útján, és csak akkor adták értésére, hogy mást is kellett volna tennie." 26 A Szív
