A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-02-01 / 2. szám

Amikor figyelmeztették, hogy eljött az idő a betegek szentségé­nek felvételére, meggyónt, megáldozott, felvette a szentkenet szent­ségét. Mindezt egy gyermek egyszerűségével tette - írja róla Msgr. Hamayon, aki a szentségekkel ellátta. Ifjúkora hitét és gyakorlati vallásosságát teljes mértékben visz- szanyerve hunyt el Carrel Párizsban, 1944. november 4-én, 71 éves korában. Kívánsága szerint kápolnájában helyezték örök nyugalom­ra, Saint-Gildas szigetén. Barátai, a ciszterci szerzetesek őrköd­nek sírja felett. Ez a nagy tudós, aki oly szép sorokat írt az imáról, azt akarta, hogy sírja maga is imádság legyen. Carrel, pályája delén, szót emelt a mennyiségi-, a közvetlen­szemlélet parancsuralma, a tudomány babonasága ellen. Ez a babo­na távolította el a hittől. A tények elmélyültebb és alázatosabb ta­nulmányozása azonban ismét megtanította hinni. A tavirózsák oktatómeséje Ha Frangois de Curel drámáját, az UJ BÁLVÁNYT olvassuk, önkénytelenül is Carrelre és kora két másik nagy megtérőjére, Le- comte de Noüyre és Charles Nicollere gondolunk. Ez az új bálványa tapasztalati természettudomány,melyetTaine, Berthelot és Renan eleinte istenített (majd később kigúnyolt és meg­tagadott), a tudós Albert Donnatnak (a mü főhősének) pedig egyetlen istenévé lett. Miként Carrel, Donnát is felfedezi e hamis istenség csalfa játékait. S ez a fehér tavirózsák híres oktatómeséje. Még mielőtt kinyíl­hattak volna, a víz hirtelen áradása elborította őket. A fulladás ve­szélyében kétségbeesett erőfeszítést tesznek a szabadulásért. El fognak-e pusztulni a homályban, vagy a nap fog diadalmaskodni? - kérdezi Donnát. Végül is a nap győzött, és a szép viaszvirágok ellepték a tó szí­nét. A tudós megállapítja: "Ti, én, minden kutató, csak kicsiny fuldokló fejecskék vagyunk a tudatlanság taván, és valami csodála­tos egyöntetűséggel me resztjük nyakunkat a fény felé, amelyet szen­vedélyesen kívánunk. Kell, hogy legyen egy nap!" Azután megrendülve egy szegény kis árva hősiességétől, (itt is Carrel Marie Ferrandja jut eszünkbe), aki mikroszkópja előtt is­meretlen szellemi világ létét tárja fel előtte, Donnát ezt mormolja magában: "Üdvösségem az, hogy egy szegény kis tudatlan leány ké- zenfog és vezet... Igen, amikor arról van szó, hogy ne pusztuljunk /959. február 27

Next

/
Oldalképek
Tartalom