A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
VAGY ES VERKERESZTSEG 51 A keresztség általánosan kötelező voltát mennybemenetele előtt hirdette ki, mikor tanítványaihoz így szólt: "Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek." (Máté 28, 17-20. )... "Aki hisz és megkeresztelke- dik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik. " (Márk 16, 16.) Feltételezhetjük, hogy ez a törvény az Egyház születése napján, pünkösdkor lépett érvénybe. Ezt a napot a Szentlélek eljövetelén kívül 3. 000 ember megkeresztelkedése tette örökre nevezetessé. Ettől kezdve gyakran olvasunk a keresztség kiszolgáltatásáról. Sza- maria városa hisz a Fülöp által hirdetett tanításban és megkeresz- telkedik. (Ap. csel. 8, 12.) Ugyancsak ő kereszteli meg az etiópok királynőjének udvari emberét. (Ap. csel. 8, 26-38. )Atobbi apostol is buzgón hirdette Krisztus tanítását és a hívőknek kiszolgáltatta a keresztség szentségét. Az egyházatyák hasonlóképen hirdették mindig a keresztség szükségességét az üdvösséghez. Vágy és vérkeresztség Noha kétségtelen, hogy a keresztség nélkül senki sem üdvözül- het, ez azonban nem jelenti azt, hogy csak azok juthatnak el Isten látására, akik részesültek a vízkeresztségben. Isten minden ember számára lehetővé tette az üdvözülést, tehát azok számára is, akik Krisztus előtt születtek, vagy akik sohasem hallottak az Ő tanításáról. Tehát a pogányok számára is megnyitotta az Úr Jézus a mennyország kapuját, s ugyancsak bejuthatnak oda a mohamedánok, zsidók, vagy azok a protestánsok is, akiknek vallási szertartásaiból a többi szentséggel együtt kivetették a keresztséget is. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata az, hogy a vízkeresztségen kívül létezik vágykeresztség és vérkeresztség is. Ha valaki saját hibáján kívül nem részesülhet a vízkeresztségben, de részesült a vágy-, vagy a vérkeresztségben, akkor ezáltal üdvözül. A vá gy ke r e s zt s é g egyenlő a tökéletes istenszeretettel, vagy az ebből folyó tökéletes bánattal. Mind a kettő ugyanis lényegénél fogva magában foglalja a hő vágyat, hogy Isten akaratát mindenben teljesíteni akarja. Ha az ilyen ember tudomást szerezne a vízkeresztség létezéséről, kétségkívül részesülni kívánna benne. Isten megelégszik ezzel az általános lelki beállítottsággal, és gyermekévé fogadja őt attól a pillanattól kezdve, mikor képessé válik a tökéletes istenszeretet felindítására. Természetesen a vágy- keresztségben való részesedés nem menti fel az illetőt a kötelezett
