A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
TISZTASÁG 43 Tisztaság A tisztaság szükségszerű erény az olyan embernél is, akit a kegyelem nem emelt fel természete fölé. Mind a lélek, mind a test természete megkívánja az embertől a tisztaságot. Lelkünk természeténél fogva szellemi valóság és Istennek képmása. Ezért sohasem szabad átengednie az uralmat a test állati ösztöneinek. Méltósága ellenvétene ezzel. A lélekkel való egyesülés a testet is nemesebb, magasabb célok szolgálatába állította. Azért nem méltó, hogy ösztöneinek engedjen. Tehát már természetes állapotunk szerint is kötelez a tisztaság, amelynek legcsekélyebb megsértése is bűn, megőrzése pedig nem lehetetlen. A bűn romboló munkája természetünkben sehol oly mértékben nem mutatkozik, mint az érzékiség területén. Odáig jutottunk, hogy a világ a tisztaság parancsának megtartását lehetetlennekhíreszteli. Nem tagadjuk, hogy Isten segítsége nélkül ez valóban nehéz, és csak ritkán sikerül. Isten kegyelmével azonban fényesen meg tudjuk oldani ezt a feladatot. Hiszen az isteni kegyelem lelkünket a puszta teremtményből Isten gyermekévé, barátjává teszi, testünket pedig, amelyben azelőtt csupán csak a lélek lakott, a Szentlélek templomává avatja. Könnyen értjük azért, miért hozza magával a kereszténység szelleme a tisztaság erényének tökéletesebb gyakorlását. Nem azért, mintha a házasságot megvetné, vagy tökéletlennek tartaná. Sőt Istentől rendelt eszközt lát benne Isten országának továbbterjesztésére a földön. Ezért a házasságot Isten a szentség rangjára emelte és annak a szent szövetségnek hasonmásává tette, amelyben Krisztus egyesült Egyházával. Az isteni kegyelem azonban nemcsak a házasságon belüli tisztaságra ösztönzi az embert, hanem sokak számára majdnem természetessé válik a gondolat, hogy egyedül Istennek szenteljék magukat, és megőrizzék testüket-lelküket a szüzesség állapotában. Az ilyen tisztaság és ártatlanságmeghaladja az ember természetes erejét, de annál sajátosabb gyümölcse lesz az isteni kegyelemnek, amely természetfeletti méltóságot és rendeltetést s egyszersmind erőt is ad neki, hogy ezt gyakorolja. Ahol az istenszeretet uralkodik, ott nincs szükség a tisztátalanság megtiltására, vagy a szüzesség tanácslására. Az ilyen lélek önként megvet minden testi gyönyört, elutasít minden érzéki élvezetet, csak Istenhez akar tartozni, testével és leikével egyedül neki akar szolgálni.
